Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

magunkat, mert valahány ónkban van belőle egy darab. Megszerettetném a természetet és művészetet ezzel a józanfejű, de bekötött szemű magyar néppel. síGyulai Pál jól megfestett írói arcképéért sok dicséretet, gratulációt kaptam. Ez még jobb, mint a Beöthyé.

189 Az öreg Lévay is levélben keresett föl Miskolcról: „ily szépet, s rövidsége mellett is ily kimerítőt és jellemzőt, tudomásom szerint, őróla eddig senki sem írt."

190 Mindez igen jó és igen szép; mit ér azonban, ha a debreceni egyház vezérlő urai rám se hederítenek, s meg nem erősítenek sóvárogva sóvárgott könyvtári hivatalomban? Május Nagy Sándor

191 bajtársammal kivonultunk a szocialisták nagyerdei gyűlésére. (...) Hazafelé jövet Nagy Sándor, ez az érdekes gyerek, ez a szárnyatlan repülő, akaratlan akaró, derék apás-anyás kis Hamlet, töprengett az élet célján. Nagy szeretne lenni, és nem mer. Mondtam neki: hidd ötszörte többnek magadat, mint amennyi vagy, s akkor tiéd az élet koronája! Én legalább így teszek. A magamban való rettenthetetlen hit az én Jákob-lajtorjám, amellyel beveszem az egeket. * Sokan duruzsolják a fülembe: mit tespedek itt Debrecenben, ahol a szüleim miatt semmibe se néznek? Mért nem megyek máshová, csillagomat keresni? - Egy 189 Először mind a kettő a Budapesti Hírlapban jelent meg (Beöthyről 1907. március 31., Gyulairól 1908. április 19.). Újraközölve: Oláh 1910. 190 A levél kelte 1908. április 22. - Lévay korábban már írt Oláhnak, mikor megkapta első verseskötetét és Barangolások Erdélyben című útirajzát: „A költészetben jobb példát vagy vezért nem választhatott Arany Jánosnál. Igyekezzék tőle nemcsak a külső héjat, de magát a lelket is eltanulni. Az Ön költeményeiben, úgy látom, sok cifrálkodás történik a szavakkal. Nagyot akar mondani szükség nélkül. Gyakran hiányzik a természetes egyszerűség és világosság, néha az érthetetlenségig, akkor is, mikor nem szubjektív érzelmet, de az azokon kívül eső tárgyakat rajzolja. Olvassa csak el... Mikor az ég leszáll, vagy Új korszak hajnalán című verseit. Összeszedhetők-e egységes, világos képbe az azokban elszórt kusza vonások? Tehát egyszerűség, természetesség és világosság! s evégett Arany költészetének minél tüzetesebb tanulmányozása." (1907. jan. 24. - DIM) - Lévay 1908-as gratuláló levelére válaszolva maga Oláh is Aranyt és Gyulait említi mérceként: „Olyanformán éreztem magamat, mintha Arany János nyújtotta volna felém egyik kezét. S különösen jólesett azért, mert Méltóságos Uram Gyulai Pálnak lelki jó barátja, s úgy gondolom, hogy ami Lévay Józsefnek tetszik, az Gyulai Pál előtt sem megvetett." (1908. ápr. 25. - MTAK) 191 Talán Juhász Nagy Sándorról van szó.