Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
s azt hallom, szép verseket pengetett mostanában. Ez mindennel kibékít. Újabban nincsenek szerelmei, akárcsak mint nekem. Baja Miska vaskalapos pappá tömörült hajdani Csokonaiságából. Losonczon még a peselését is figyelik 187 , azért Pestre jár üdvözülni. Egy kicsit bizony elmaradt tőlünk, a versei most is azt a hőfokot mutatják, mint 1904-ben. Ez pedig nagyobb baj, mint a pisai torony ferdesége. - Vele mentem el a Szépművészeti Múzeumba; nagy gyönyörűséggel nézegettük végig a női aktokat. Egy francia festőnek az Ondine-ja olyan, mint a lehelet, mint a rózsaszín fátyolba burkolt carrarai márványtest. Megnéztem a Kossuth-szobor terveit is; Horvay nyertes mintázata nem elégít ki sehogy sem, bár a Kossuthja érdekes; csakhogy nagyon szomorú. A Rónáé egy nagy kiáltás; művészi tekintetben ötszörte többet érő, mint a Horvayé. Róna a szabadságharc lelkét faragta meg Kossuthban, Horvay a csatavesztes emigránsét. 188 A Harmadik Bokrétát szedik. Szokás szerint lefényképeztettük magunkat, csoportképben. A borvirágos orrú fényképész kétségbeesve keresett rajtam kívül még egy sovány alakot, de nem talált. Többi négy társam mind meglehetős előnyös helyzetben éli világát. Negyvenéves korára csaknem valamennyiüket nyugdíjazza Vénusz istenasszony, mert ami lehetetlen - az lehetetlen. Én volnék pedig a fajdebreceni, s nekem nincs éppen pocakom! (...) Az én életem értéke két szóban kifejezhető: „Nagyot akartam." (...) Én nem értem, miért irtózik úgy a kálvinizmus a művészettől! Hát a rationalismussal nem fér össze az esztétika? Olyan sivárak a templomaink, olyan szentivániak az énekeink, olyan üzletiek az istentiszteleteink, hogy igazán ráuntam már gyermekkoromban. Mit ér a vallás költészet, művészet nélkül, mikor maga is költészet! Ha hatalmamban állana, építtetnék egy óriási szentegyházat kint, a puszta lelkében vagy fent a Kárpátok ölében, falait telefesteném az Élet, az Ifjúság, a Szeretet michelangelói képeivel; állíttatnék bele három rettentő szavú orgonát, azokkal mennydörgettetném Palestrina himnuszait és Beethoven szonátáit. Háromszáz tagú, gyermekekből, lányokból és férfiakból álló vegyes karral zörgettetném a megnyílhatatlan egeket, magándallamokkal, nagy művészekkel énekeltetnék szíveket nyitó zsoltárokat; Berzsenyi Fohászkodását imádkoztatnám minden vasárnap reggel; Petőfit és Aranyt belevinném Madáchcsal együtt az istentiszteletbe, a nép lelkébe. S minden nap azt taníttatnám, hogy Jézus ember volt; az isten pedig nem a felhők fölött ül, hanem a hatalmas Egyéniségekben, azokat kell imádnunk, s bennük Baja Mihály ekkor Losoncon volt lelkész. Horvay János Kossuth-szobrát 1928-ban leplezték le.
