Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

szexualitás kétes hajójában eveztek.

172 És én minden ideális szépnek rajzolom tanítványaim előtt ezt a klasszikus világot! Ámbátor: most értem igazán a görög szobrászat halhatatlan szépségét. így csak az a nép láthatta és formálhatta az emberi, férfitestet, aki halálosan szerelmes is volt a fiatal testbe. (...) A költészetnek félig, mint a vallásnak, a halál az ősanyja. Minden remekmű, amit nagy költők lánglelke teremtett és teremt: tulajdonképpen heves, erős tiltakozás az örök elmúlás ellen. S így a költészetnek igazi, ideális célja a lelkesítés, életre buzdítás volna; mintegy felpajzsosozás, felfegyverzés a nagy sötét lovag ellen. S mit látunk ma? Modern irodalmunk jórészt az elmúlásnak, az élet semmi voltának a költészete. Az egyetemes hatás: nyomasztó. Bár nagyszerű forrongás érezhető, visszahatásképpen. Az Én, az Individuum: életet kiált, kér és nyer. Ennek a forradalomnak vagyok én is zászlóvivője. - Bár Ibsent is meg tudom érteni, mert az ő sötét képei, beteg emberei, sorvasztó történetei: negatív módon éppen a fényt, az egészségességet, az erős új életet hívják ki - s így tulajdonképpen Ibsen is az emberiség nagy lelkesítői közé tartozik. De ezerszerte inkább: Homérosz, Shakespeare, Goethe és Petőfi, akikben az élő élet mintegy korláttalanul üli diadalmi torát a sunnyogó halál felett. (...) A debreceni öreg kollégium udvara mostanában honvédbakatizedesek rozsdás, de bömbölő hangjától visszhangos. A 7-ik és 8-ik osztályosokat egy százados felügyelete alatt katonai módra, fegyverfogásra, céllövésre képezik. A fiúkban nagy a kedv, nem tudom, mi lesz az eredmény. Nekem azonban egy kicsit csavarja az orromat a militarizmusnak ez a bekéredzkedése a tudás falai közé. Fegyelmi szempontból nagyon jó, céllövés tekintetében is örvendetes; csak ne állana az egész kísérletezés fölött a katonai kormány kettős fejű sasa. Ámbátor... magok ellen adnak fegyvert az ifjúság kezébe azok, akikre én gondolok. Azé az ország, akié a katonaság, ez igaz; de hátha a katonaság lelke egyszer nem arra hajlik, amerre a fejét tisztelgésre veti? Mi lesz akkor? Kié lesz akkor az a biztos kezű és biztos szemű fiatal hadsereg? A nagy bolond Ady Endre lejött Debrecenbe, verseket olvasni.

173 Fekete, szomorú alakja úgy nem illett ebbe az egészséges debreceni környezetbe! Nagy busa 172

Talán Magnus Hirschfeld Szaphó és Szókratész (1896) vagy Der Urnische Mensch (1902) című könyveiről van szó. 173

1908. február 26-án a városháza dísztermében „Komlóssy Arthur megnyitóval, Jánosi Zoltán versekkel, S. Szabó József Főhadnagy Fazekas szerelmei c. értekezésével, Kúthy Sándor Hangulatok c. versciklusának néhány darabjával és a vendég Ady Endre öt költe-