Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

dig tudok. Keverék vagyok, az az igazság. Ki tudja aztán, végeredményben melyik vonás gyűri le bennem a másikat? Az ilyen vezérfonal csak a kritikusoknak jó, hogy vissza tudjanak térni költészetünk labirintusából. Február (...) Jehova egy isten! Micsoda határtalan élettűz lobogott énbennem fiatalkoromban! Ha visszaemlékezem 18 éves legénységemre: megszédülök a nyári nap aranyzuhatagától, a virágos rétek erős illatától, magam magamtól! Nem bírva a bennem zsibongó élet-teljével: ki kellett lobognom szavakban, sorokban, ordítozásokban, kilométeres futásokban, mérföldes gyors tempójú gyaloglásokban. A Nagyerdőre jártam viharzani. Rendesen a júliusi-augusztusi hónapok forrósága őrjített meg. Levetkeztem meztelenre valami rejtett pagonyában az erdőségnek, s ott hengergőztem a puha füvön, ugráltam, forogtam vagy futottam lélegzetfogyásig. Szerelmes voltam az életbe, az üde levegőbe, a forróságba, magamba! Ha valaki meglesett volna ilyenkor, rettenve suhant volna tovább, szentül abban a meggyőződésben, hogy őrült vagyok. Volt is valami őrült a dologban. Máskor rémséges ordítozásokat vittem véghez, eltikkadásig. Nem tudtam, mi lelt. Ha akkor akad egy francia vérű lány, talán lángészt csinál belőlem, vagy elsorvaszt fiatalon. Soha nem tudtam leírni, eddig legalább nem ezt a sajátságos korszakát az életemnek. Ez az igazi Sturm und Drang! Féktelen érzéki vérem lázongása volt, az bizonyos. Hiszen később, mint a Shakespeare sárló kancája, rohantam a kéjnek. - Most, 27 éves fővel, mennyire higgadt, milyen nyugodt, milyen elviharzott vagyok... Hanem mikor szemembe villan egy formás comb, vagy dagadó kebel, meglebben egy fátyol - a vérem, ez a higgadt, ez a nyugodt, vágtatvást rohan a fejembe ma is, mint a tűzoltó-szekér, ha félreverik a harangot, rohan, száguld arra, amerről a tűz piroslik. A természetet furkósbottal sem lehet kiverni belőlünk. A huszadik század, úgy látszik, a technikai bravúrok százada lesz. Farman Párizsban már gyönyörűen repült repülőgépén; Edison meg most töri a fejét azon: hogy lehetne házakat önteni rendes formák szerint cementből - huszonnégy óra alatt? Na ha ez bejön, mit csináltok, hencegő kőmívesek! - A tudomány sem alszik különben. Le Bon francia tudós kísérletek útján ki meri mondani, hogy minden anyag megsemmisül végső elemzésben! S az atomok elmélete: igazságok igazsága. Hova lettél, ó, anyagmegmaradásának elve, melyet annyit magoltam én is gimnazista koromban?! - Egy német tudós meg azt mutatta ki legújabban, hogy a görög társadalom törvénnyel szentesítette előkelő férfiaknak kitűnő családok szép fiaival való szerelmét! Szókratész, Platón, Aiszkhülosz meg a többi: mind a homo-