Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Csiffáry Gergely: A baliga használata a Heves megyei iparvállalatoknál

A baliga kifejezés eredete A kifejezés előfordul az ózdi acélgyári munkások szakmai jövevényszavaként a XX. században. Vass Tibor szerint a baliga lemezből készült érme volt, amelyet az ózdi vasgyári munkások frissítő vételezéséhez használtak. A szó eredetét a német die Beilag - alátét - szóból eredezteti

4 szerintem tévesen. Ez a szómagyarázat vitatható. A területen van egy másik, a baligával azonos értelemben használt kifejezés is, ez pedig a blaska. A blaska viszonylag széles körben ismert ÉszakMagyarországon. Az Új Magyar Táj szótár szerint a blaska Miskolcon bádogból készült ruhatári jegyet jelent.

5 A blaska szó szláv eredetű, amely a valaskából ered. A valaska kisbaltát, fokost, szekercét jelentett. Kniezsa István szerint a valaska szóból keletkezett balaska, vagyis a b-s változatok a balta hatására jöttek létre. A valach szó juhpásztor származéka, valójában pásztorbalta, a valach pedig a vlachból ered, talán magyar közvetítéssel.

6 Azt gondolom, hogy a szláv eredetű balaska - valaska, ha elszakadunk a szó eredeti jelentésétől, valamilyen azonosító jel, talán tulajdon megjelölésére szolgált. Ha ez igaz, akkor a blaska azonos lehet a magyar néprajzi irodalomban ismert bárányjel fogalmával.. A bárányjel, bárányjegy, bárányrovás, illetve a bárányszoktató nem más, mint fából páronként faragott, madzagon csüngő jel, amelynek az egyikét a juhász az anyajuhra, a másikat az újszülött bárányra kötözte, hogy felismerje, melyik bárány, melyik anyához tartozik, a bárányjeleket maga a juhász faragta, s mivel egy nyáj állatainak lehetőleg mindegyikére a többitől különböző forma kellett, ezért a bárányjelek a legkülönbözőbb alakú faragványok, amelyek a leggyakrabban a háztartási eszközök, illetve a mezőgazdasági szerszámok kicsinyített változatai. Ezek közt természetesen megtalálható a párban készített fahasító bunkó, faragófejsze, gyalu, sulyok stb. Ilyenek a somogyi juhászok bárányjelei, amelyeket a Néprajzi Múzeum őriz.

7 Általában a bárányjeleket értelmezhetjük jószágjegyként is. E fogalmon azonban a legáltalánosabban a jószágon lévő tulajdonjegyet értjük. A jószágtenyésztő a legrégibb idő óta szükségesnek tartotta, hogy a saját állatait megjegyezze és ennek a segítségével, ha ellopták az állatot vagy a jószág elkóborolt, utóbb azonosítani lehetett, illetve bizonyíthatta a tulajdonjogát. Ezért alkalmaztak füljegyet vagy kilyukasztották a fület, más esetben égetett jegyet (billogot, bellágot, billyogot) sütöttek a jószág testére.

8 Az előbbiek alapján okkal feltételezem, hogy a szláv eredetű valaska - balaska - blaska kifejezésnek a pásztorkodó szlávok körében volt egy, a magyar néprajzi irodalomból ismert bárányjel értelme. Az állatok bilyogozása, bélyegzése, vagyis amikor a tulajdonjegyet az állat bőrébe sütötték, széles körben elterjedt szokás volt Magyarországon.