Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Csiffáry Gergely: A baliga használata a Heves megyei iparvállalatoknál

A bélyeg ótörök eredetű: s a türk bilig (tudás), az ujgur bilik (jel) stb. származéka, s a törökség minden ágában megtalálható. A bélyeg eredeti jelentése az állat testére sütött tulajdonjegy, s ez a török népeknél szokásos nomád állattartással függött össze.

9 Az előbbiek szerint a bélyeg szavunk is tulajdonjegyet jelentő jószágjegy. Visszatérve a baliga kifejezés eredetére: az etimológusok szerint a billog, bilyog kifejezésünk nem a bélyeg alakváltozataként született, hanem a hazai latin bilochus = bíró szóból való elvonással, vagy annak alaki hatására keletkezett. A hazai latin bilochus a bélyeg ómagyar alakjának s-képzős származékából, a bilüküs-böl származott.

10 A baliga szavunkból nagy valószínűséggel állítható, hogy a billog szóból ered. A billog idézőpecsétet jelentett. Szent László és Kálmán királyok törvényei említik először a pecsétküldéssel való idézést. A király a megyékben működő királybírákig, illetve az egyházi méltóságok saját pecsétjükkel küldtek ki valakit, az így megidézett személy pedig a törvényben meghatározott bírság terhe alatt köteles volt megjelenni a pecsétküldő bíróságán. A XIXII. századból fennmaradt idézőpecsétek tanúsága szerint, azokat bronzból, esetleg rézből készítették. A pecsétkép a pecsét tulajdonosát képviselte, s amennyiben volt olyan, akkor a körirata is arra utalt. Az ábrázolás és a körirata pozitív vésetű volt, azaz pecsétnyomóként nem lehetett felhasználni. A pecséten függesztőfül található, a hátlapja sima, vagyis ez arra utal, hogy a pecséttel idéző személy nyakba akasztva viselte, s ezzel igazolta magát.

11 Az előbbi fejtegetés összegzéseként elmondható: a szláv eredetű szóból származó valaska - balaska - blaska kifejezés ma ugyanazt jelenti, mint a baliga és egymás szinonimájaként használják széles körben Magyarországon. Mindkettő azonosításra szolgál. Abban a korban keletkezett a használatuk, amikor az írásbeliség csak szűk körben volt elterjedve. Ezért az írniolvasni nem tudó jobbágyok a robotmunka elvégzését igazoló bárcát kaptak, bálikat, míg a gyárban dolgozók blaska ellenében vették fel az egyes szerszámokat. Modernkori fennmaradásának ellentmond az írásbeliség széleskörű ismerete, de praktikus okokból gyors, adminisztrációt kiküszöbölő jelentősége miatt nem szorult ki a gyakorlatból. A baliga, blaska elnevezések mellett széles körben elterjedt az azzal megegyező bárca elnevezés. Ez a kifejezés általában valamilyen szolgáltatás teljesítését vagy kötelezettség vállalását igazoló jegyet takar. A közigazgatásban, a történeti múltban a robotmunka elvégzésének igazolására szilárd anyagból készült érmét vagy jegyet adtak (lásd: robotbárca). 1950 után is gyakorlatban volt: a kutyák veszettség elleni beoltásának igazolására úgyszintén bárcát adtak. Hasonlóképpen bárca a ruhatárban elhelyezett ruhadarabról igazolásul adott, számmal ellátott fémlapocska. A fennmaradt különböző (iparbari, kereskedelemben, fürdőkben stb.) használt baligának, blaskának, bárcának, zsetonnak akkor van igazán