Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Ulrich Attila: Adalékok az oroszlános tallérok szerepének megítéléséhez a l7. század második felének magyar pénzforgalmában

26 Történelmi emlékek Bornemissza Anna fejedelemnő írásai közül, közli: Jakab Elek, Történelmi Tár, 1892., Már 1667-ben csak portai költségekre 5892 arany, és 6086 tallér kellett, ami a fejedelmi udvar költségeit aranyban 25, tallérban 3-szor haladták meg! 27 Szilády-Szilágyi: im. VII. kötet, 129. 28 Coreliu Secasanu: im. 427. Az 1867-es reform előtt azonban 1852. április 12-én Grigore Ghica Moldvában bevezette a leit. 29 L.(ajos) Fekete: Die Siyaqat-Schrift in der türkischen Finanzverwaltung. Bp., 1955. I. 1709-1716 között., 817., 819., 1750-5l-ben még 600 oroszlános tallérral fizettek, igaz, hogy egész évben! 849. 30 Corneliu Secasanu: im. 427. "Az első tallérok, lejek vagy oroszlános tallérok, a Havasalföldön és Moldvában a XVI. században kezdtek forgalomba jönni, és olyan hamar gyökeret vertek a gazdaságukban, hogy a régi oroszlán kifejezés a mai napig fennmaradt" \ (Az eredeti román szöveg magyar fordítása!)