Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)
V. Székely György: Eredmények és problémák a későközépkori magyar pénztörténet kutatásban
gyűjtőkön kívül haszonnal forgathatják majd'akár a régészet, akár a történettudomány művelői. A későközépkori magyar pénztörténet egyik legérdekesebb kutatási területe a pénzeken előforduló verdejegyek összegyűjtése és feloldása, majd ezt követően az ebből adódó pénztörténeti következtetések levonása. Annak ellenére, hogy a későközépkori pénzeken előforduló verdejegyekre már Rupp Jakab is felfigyelt és az általa ismert jegyváltozatúkat közre is adta érmészeti katalógusában 28 , Réthy László a Corpus Nummorum Hungáriáé II. kötetének összeállítása során mindenekelőtt az uralkodók szerint, valamint részben tipológiai alapon végzett csoportosítása során kevés figyelmet fordított a pénzek verdejegyeinek összegyűjtésére és közzétételére 29 . Schulek Alfréd volt az első kutató, aki felismerte a verdejegyek igazi jelentőségét és igyekezett azokat a későközépkori pénzek korrendjének megállapításánál, a pénzek készítési helyének és a pénzverésért felelős személyek (kamaraispánok stb.) nevének tisztázásánál minél alaposabban felhasználni. 30 A későközépkori pénzek verdejgyeinek teljességére törekvő feldolgozása Pohl Artúr nevéhez fűződik, aki a verdejegy változatok összegyűjtése és rendszerezése 31 mellett igyekezett belőlük minél többet feloldani, megfejteni, az egykorú írásos forrásokban említett pénzverdékkel és pénzügyi tisztségviselőkkel azonosítani. 32 Ismeretes, hogy a magyar pénzeken a pénzverdékre vagy a pénzveréssel kapcsolatban álló személyekre utaló betűk és jelek a sporadikus Árpád-kori előfordulástól eltekintve a 14. században, Károly Róbert uralkodása alatt, a kamarabérleti rendszer bevezetésével összefüggésben jelentek meg. Kezdetben ezek a pénzverdék nevéből származó jellegzetes betűk vagy betűpárok voltak, majd I. Lajos idejében ezeket a kamaraispánok személyi jegyei, nevük kezdőbetűi váltották fel. Zsigmond király uralma alatt alakult ki és az 1420-as évektől állandósult az a jellegzetesen magyar verdejegyrendszer, mely többnyire két betűből vagy ritkábban egy betűből és egy jelből áll. Az első betű rendszerint a pénzverdének otthont adó település nevének kezdőbetűje, a második betű a pénzverésért felelős személy ill. tisztségviselő nevének kezdőbetűje vagy személyi jegye, címereleme. 33 A későközépkori verdejegyek sajátos csoportját alkotják az ún. kollektívjegyek, melyek abban az esetben kerültek a véretekre, amikor a pénzverésért nem egyetlen személy, hanem valamely testület (pl. városi hatóság) tartozott felelősséggel. Ilyenkor a pénzverőhely nevének kezdőbetűje mellett a második betű vagy jel az illető közösségre jellemző, általában hosszabb időn át használt, többször előforduló jegye: pl. Budának a csillagos "n", Kassának a liliom, Nagybányának a keresztbetett ék és bányászkalapács. Külön csoportot képeznek az ún. inflációs jegyek, amikor a gyenge minőségű, silány pénz kibocsátásakor a kamaraispánok saját betűjük helyett egy korábbi jegyet használtak, vagy mint az V. László és II. Lajos
