Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Karlovits Károly: Szent István fontja és a magyar kereskedelmi mértékrendszer

Az icce térfogata kritikai vizsgálataink szerint: 1808 J.JÄCKEL, Bécs ( 1826): az 1808. évi icce másodetalon szerint, 1718 (KARLOVITS-ALBEKER 1977.): Sopron városának 1718. évi akózópálca etalonja szerint, 1551 (HÚSCAVA - Pozsonyi Mértékhitelesítő Hivatal 1953): Pozsony városának az 1551. évi gabonamérő etalonja szerint az icce térfogata 1551-1876 között változatlanul: 848,4375 cm

3 -t tett ki, a három mérési eredmény középeltérése 0,1 %-ot nem haladja meg. Az Országos Levéltár 1702-ben keltezett okmányához mellékelt mérőzsinór és az irat margójára rajzolt vonal szerint (BOGDAN-OMH, 1967.): 1 királyi rúd = 3,126 m ill. 3,136 m. A két méret közötti eltérés a királyi rúd min. és max. méretét jelenti, tehát itt a megengedett hibahatár 1/320. A mértéktörténészeink szerint: 1 kir. rúd = 10 magyar láb 1 magyar láb = 4 tenyér = 16 ujj = 31,6 cm Ebből kiszámítható, hogy a hossz- és térfogategység összefüggése 15511876 között a következő: 1 magyar köbláb = ( 16 ujj) 3 = 4096 köbujj 1 magyar köbláb = (31,26 cm)

3 = 30 546,88 cm

3 30546,88cm

3 1 köbláb - 4375

cm

3 = 36,0037 iccével egyenlő A 36,0037 váltószám, csak egész szám, 36 lehet, ebből következik, hogy: 1 köbláb = 36 x 848,4375 cm

3 = 31 543,75 cm

3 akkor: 1 magyar láb = 3

/30543,75 = 31,258 93 cm 4096köbujj 1 1 magyar icce = — =113 — köbujjal egyenlő 36 9 A XI.-XV. században a leggyakrabban említett térfogat mértékünk a köböl (cubulus). Legkorábbi hazai említése 1067-ből való. Egyaránt használták gabona és bor mérésére, az oklevelekből kiderül, hogy ez nagyobb térfogatmértékek gyűjtőneve. A XIV: század közepétől általában csak helynévhez kapcsolt szóösszetételben fordul elő. Viszont 1216-1350 közötti időben találkozunk az alább felsorolt köbölökkel: