Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Karlovits Károly: Szent István fontja és a magyar kereskedelmi mértékrendszer

KARLOVITS KÁROLY Szent István fontja és a magyar kereskedelmi m értékrendszer Közismert az, hogy a gazdaságtörténet-írás egyik alapja a mértékismeret. Az európai mértéktörténet-írás - köztük a hazai is - közel kétszáz éves múltra tekinthet vissza. Módszertanát G. AGRICOLA (1494-1555) 1550-ben megjelent művéből merítették. Ebbe a műbe az akkor kortárs szerzőkön kívül 146 ókori auktor 1300 citátumából kísérelte meg rekonstruálni az ókori államok mértékeit, számos ma is helytálló megállapítása elemére sem sikerült a rekonstrukció. A XVIII.-XIX. századi mértéktörténeti írások forrásai - elsősorban a közép- és újkori mértékek történetére nézve - kibővültek a levéltári anyagok szövegkörnyezetéből kiragadott, sokszor egymásnak ellentmondó adataival, valamint a korra vonatkozó toll- és nyomdahibáktól terhelt - számtalan szerző által különböző időpontokban közzétett mérték átszámítási táblázattal is. Néhány német és francia mérték-történész arra következtetésre jutott, hogy az összes ismert mérték- és pénzrendszer összefüggésben áll egymással, eredetük a babilóniai és az egyiptomi mértékrendszerre vezethető vissza. Ezzel megalapozták a metrológia történet evolúciós fejlődésének elvét, amelyet mi magunk is vallunk. Ez az elv napjainkra már elfelejtődött, korunkban viszont az említett források mellett helyet kap a régi mérőeszközök mérési adatainak feltárása de úgy, hogy az adatok megbízhatósági vizsgálata, valamint ezen adatok helyes értelmezése - mint erre később rámutatunk - elmaradt. Az elmúlt években 1987. és 1991. között jelent meg BOGDÁN Istvánnak a magyarországi mértékek történetét összefoglaló műve, közel 1700 oldal terjedelemben. E mű több, mint 10.000, részben saját kutatások hivatkozást tartalmaz. Ez a nagy mű a szerző saját megállapítása szerint "mértéktörténeti kataszter", de véleményünk szerint semmi esetre sem tekinthető magyar metrológiai történeti műnek, még akkor sem, ha a Magyarországon különböző célra használt mértékek kavalkádját mutatja is be, így például : kereskedelmi, dézsma, katonai, különböző ipari mértékeket, valamint mértéknek minősíti a kereskedelmi szokások egy részét is, de ezeket elkülönítés nélkül tárgyalja. Ily módon például 183 féle iccét sorakoztat fel. A legtöbb esetben a legelemibb metrológiai feltételt, a mértékek egységét sem tudta meghatározni. Az előzőekből kitűnik, hogy a gazdaságtörténet-írásnak a metrológiatörténet segédtudománya és számára a céljának megfelelő egzakt, áttekinthető és könnyen kezelhető metrológiai adatokra van szüksége.