Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Rainer Pál: Egy magyar falerisztikai munka és szerzője

féle felfogások ellentmondásait nem oldja fel. Előfordul némelykor az is, hogy pontatlanok vagy éppenséggel hibásak az egyes Rendeleti Közlönyökre való hivatkozások. (2) A szóbanforgó munkára való utalások általában Felszeghy Ferenc, Rátvay Imre, Petrichevich György és Ambrózy György nevét tüntetik fel szerzőként. Az olvasó azonban maga is meggyőződhet róla, hogy ők, mint "szerkesztőbizottság" szerepelnek a mű elején. Személyükre és a szerzővel való kapcsolatukra a későbbiekben még visszatérek. A munka szerzője - amint az egyébként a könyv előszavából is meglehetősen egyértelműen kitűnik - nagyapám: Rainer Rudolf /időnként a Rezső névváltozatot használta/ volt. (3) 1886. márc. 24-én, Nagyszombatban /Pozsony vm., ma Tirnava, Szlovákia/ született, egy hivatásos katonatiszt (4) /születésekor őrnagy, később ezredes/ fiaként. 2 fiútestvérével (5) együtt maga is a tiszti hivatást választotta. A katonai alreáliskolát St. Pöltenben, a gyalogsági hadapródiskolát 1901-1905 között Bécsben végezte el. 1905-től 1918-ig - leszámítva egy rövid 1912-es a 23. /zombori/ gyalogezredbeli szolgálatot - végig a cs. és kir. 101. /békéscsabai/gyalogezrednél szolgált. A békeéveket Bécsben/19051910/ és Nagyváradon /ma Oradea, Románia/ /1910-1914/ töltötte. Mint fiatal tiszt századszolgálatot látott el, s főként a legénység kiképzésével foglalkozott. (6) Ugyanakkor - hátramaradt könyvei, jegyzetei alapján - nagy súlyt fektetett saját műveltségének tökéletesítésére is. Az I. világháborúban 1914. aug. és 19.15. nov. között 3 alkalommal teljesített frontszolgálatot Galíciában és az Ek-i Kárpátokban, mint századparancsnok és zászlóalj segédtiszt. Első ízben sebesülten /Chyrow 1914. okt.15./, másodszor és harmadszor betegen távozott a harctérről - ahová egyébként kétszer önként jelentkezett - s oda többé nem is tért vissza, valószínűleg beteges egészségi állapota és gyengébb fizikuma miatt. (7) Harctéri tevékenységéért megkapta a Katonai Érdemkereszt 3. osztályát a kardokkal és a hadidíszítménnyel. Felgyógyulása után Temesvárott /ma Timisoara, Románia/, a 61. hadkiegészítő parancsnokságon /kb. 1916. ápr.-szept./, majd Kismartonban / ma Eisenstadt, Ausztria/, a katonai főreáliskolában /1917-1918/ szolgált. Utóbbi helyen német nyelvet, valamint történelmet és földrajzot oktatott a növendékeknek, A háború elején hadnagy, a végén százados volt. (8) A Monarchia összeomlása után magyar állampolgárságot nyert és tovább szolgált a magyar hadseregben. A trianoni béke korlátozó rendelkezései miatt átmenetileg a Vámőrséghez nyert beosztást, s az 1920-as évek 1. felében különböző Ny-magyarországi helyőrségekben teljesített szolgálatot. 1925/ 1926 táján Kőszegen, a Hunyadi Mátyás Intézetben tanította a cőgereket / katonai alreáliskolai növendékeket/. 1929-ben Székesfehérvárott szolgált, mint leventeparancsnok. Közben 1926/1927-ben őrnaggyá lépett elő.