Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Rainer Pál: Egy magyar falerisztikai munka és szerzője

Az a tény, hogy a háború alatt - jóllehet nagyrészt talán önhibáján kívül - csak aránylag rövid időt töltött ezredbeli bajtársai körében, egész további életében súlyos lelki nyomásként nehezedett rá. Különösen kellemetlenül érintette, amikor ezt egyes bajtársai, nem minden él nélkül az orra alá is dörgölték. Meghasonlott, sértődékenységre hajlamos természetére további terhelést jelentettek nem éppen sikeres házassága és anyagi gondjai. 1933. febr. 1-én nyugdíjazták, miután csaknem a betegességig menő Habsburg-pártiságát sehogyan sem tudta összeegyeztetni a Gömbös Gyula honvédelmi miniszter /1929-1936/ által a Honvédségnél is meghonosított tőle merőben idegen, új légkörrel. Nagyapám magyarul, németül, franciául - utóbb angolul is - jól beszélő, u.n. "társasági ember" volt. /Később önszorgalomból törökül és japánul is megtanult!/. Ismerősei között számos arisztokrata és vagyonos ember akadt. A velük való érintkezés, kapcsolattartás természetesen nagy költségekkel járt. Nagyapám azonban vagyonnal soha nem rendelkezett, egyedüli jövedelemforrását tiszti fizetése jelentette. Pénzzel bánni nem tudott, s miután mindezek ellenére szeretett lehetőleg kényelmesen élni és erején felül költekezni, egyre nagyobb adósságokba keveredett. E miatt - egy kínos bírósági ügyet követően -1937-ben kénytelen volt lemondani tiszti rangjáról. (9) Nagyapám igen jó történelmi és földrajzi ismeretekkel rendelkezett. Az 1930-as években közreműködött a 101-es ezredtörténet megírásánál, ahol a békeévek történetét ő készítette el. (10) Majd érdeklődése egyre inkább a rendjelek és kitüntetések felé fordul. 1935-től kezdett neki a szisztematikus anyaggyűjtésnek. Könyvtári munkája során összeköttetésbe került a Hadilevéltár egyik, Görgey nevű tisztviselőjével, aki sokat segített neki. Ekkoriban ismerkedhetett meg Petrichevich György ny. áll. gyalogos ezredessel /Temesvár 1880 - ?/ (11), akinek eléggé közismert a Mária Teréziarend magyar voltát bizonyítani kívánó - jórészt nem helytálló - irodalmi tevékenysége. (12) Petrichevich nézeteinek erős hatása, átvétele érződik nagyapám művének egyes fejezetein is. Kapcsolatukat nyilván pozitívan befolyásolta, hogy nagyapámnak is fő törekvése volt, hogy elsősorban a magyar szempontok érvényesüljenek. E szándék bár tulajdonképpen nem kifogásolható, mégis jobb lett volna helyenként a józanabb önmérséklet. A szerkesztőbizottság másik 3 tagja: Felszeghy Ferenc tüzér vezérőrnagy /Karánsebes 1878 - Los Angeles, USA 1967/(13), Rátvay Imre gyalogos vezérőrnagy /Balassagyarmat 1876 - ?/, (14) és sédeni dr. Ambrózy György huszár őrnagy /Sátoraljaújhely 1885 - ?/ (15) szintén nyugállományú hivatásos katonatiszt volt. Petrichevich és Ambrózy az I. világháborúban kiérdemelték a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. A korabeli társadalmi viszonyok ismeretében nyilván feltételezhető, hogy jobban hangzottak ezen urak nevei, mint teljesen ismeretlen nagyapámé, akit ráadásul za-