Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Rainer Pál: Egy magyar falerisztikai munka és szerzője

RAINER PÁL (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) Egy magyar falerisztikai munka és szerzője A II. világháború alatt, 1943-ban megjelent "A rendjelekés kitüntetések történelmünkben" című munka valószínűleg nem ismeretlen a falerisztika hazai művelői előtt. E mű létrejöttének körülményeiről és a munka szerzőjéről szeretnék megemlékezni. A könyv Kassics Ignác: Érdemkoszorúk ... című, Bécsben 1840-ben napvilágot látott hasonló tárgyú műve után az első és eddig utolsó komoly és részletes magyar nyelvű falerisztikai szakmunka, amelyhez hasonló alaposságú és terjedelmű magyarul azóta sem jelent meg. Az 512 oldalas könyv elöljáróban ismerteti a történelem során kialakult rendkívül változatos kitüntetési módozatokat, az ezekkel kapcsolatos alapfogalmakat, majd a 3 legrégibb lovagrenddel /templomosok, johanniták, német lovagrend/, ezt követően pedig a fontosabb megszűnt rendek történetével foglalkozik. A munka zöme azonban a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország rendjeleit és kitüntetéseit tárgyalja, a lehető teljességre törekedve, a kezdetektől saját koráig. Az egyes rendjeleknél és kitüntetéseknél általában az alábbiakra tér ki: az alapítás körülményei, alapszabályok, a rendjelvény formátuma, leírása, az adományozás gyakorlata, esetleges időközbeni változások/pl. az alapszabályt vagy a rendjelvény külalakját illetően/, rendi öltözet és ünnepek / amennyiben léteztek ilyenek/. Többnyire megtaláljuk a kitüntetettek pontos, vagy hozzávetőleges létszámát is. Egyes esetekben /Katonai Mária Terézia-rend, Szt. István-rend, Tiszti Arany Vitézségi Érem/ részletes összeállítást kapunk valamennyi megadomány-ozottról. A műhöz ugyan nem tartozik jegyzetapparátus, de a szövegrészben meglehetősen gyakran találunk hivatkozásokat a különféle szerzőkre, s a könyv végén bőséges felsorolás tájékoztat - a nagyrészt idegennyelvű - forrásmunkákról. (1) A munka feltünteti valamennyi rendjel és kitüntetés német és francia nyelvű megnevezését is. A könyvet számos ábra /főként fényképek, kisebb részt rajzok/ egészítik ki. Ezek zömmel az egyes rendjelek és kitüntetések különféle variánsait ábrázolják, de mellettük találunk olyanokat is, amelyek a rendjelvényeken előforduló keresztformákat, egyes fontosabb rendalapítókat, jelesebb rendvitézeket, rendi öltözeteket, vagy éppen rendi ünnepséget mutatnak be. A munkán erősen érződik számos helyről összegyűjtött volta, kompiláció jellege. Bár ez - legalábbis részben - talán erénye is, mert alapos tájékoztatást ad az egyes szakírók sokszor egymásnak ellentmondó nézeteiről. A szerző azonban gyakran adós marad saját véleményével, illetve a külön-