Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Kőhegyi Mihály – Vörös Gabriella: A madarasi temető római pénzei

KŐHEGYI MIHÁLY - VÖRÖS GABRIELLA (Koszta József Múzeum, Szentes) A madarasi temető római pénzei 1963-ban kezdődött, és 1975-ben fejeződött be a madarasi szarmata temető feltárása. A 12 éven keresztül folytatott ásatások, az alföldi szállásterület legnagyobb és máig egyetlen teljesen feltárt temetkezőhelyét eredményezték, 635 sírral.

1 Ez a szám különösen akkor sokatmondó, ha összevetjük az eddig közzétett szarmata sírok mennyiségével. Kulcsár Valéria 1993-as anyaggyűjtése során 197 lelőhely, 1519 temetkezés adatait regisztrálta és elemezte az 1-4. sz. közötti időszakból /KULCSÁR 1993. 6.1. Érthető tehát, hogy a kutatók felfokozott érdeklődéssel és várakozással tekintenek a temető közzététele elé, hiszen már a nagy számok törvénye alapján is nyilvánvaló, hogy a temető nem csupán új ismereteket, adatokat hordoz, hanem meg is változtathat egy sor eddigi elképzelést, régóta rögzült, automatikusan alkalmazott, tényként elfogadott nézetet. A dokumentáció lapjai mára néhol már megsárgultak, de a leletanyag semmit nem vesztett frissességéből. És most belátható időn belül az OTKA támogatásával, sor kerülhet e fontos lelőhely feldolgozására és reményeink szerint közzétételére is. A négy évesre tervezett munka első perceinél tartunk. A konferencia felhívása mégis arra indított bennünket, hogy az érdemi munkát szinte megelőzően, de azt egyben előkészítve is, önálló, kiemelt egységként közzétegyük a temetőben előkerült római pénzeket.

2 Munkánkban megbocsátható mértékletességgel elsősorban a szigorúan objektív adatok szerepelnek és csak kevés következtetés. Nem titkolt célunk, hogy a most közzétett anyaggal is konzultációra, vitára és egyben segítségünkre ösztönözzük mindazon kollegákat, akik a korszak és a témakör művelői. Meggyőződésünk, hogy e nagy vállalkozás akkor lesz igazán sikeres, ha minél többször élünk a mostanihoz hasonló alkalommal, ha minél több társtudomány szakembereit hívjuk segítségül, munkatársul. így történt ez a pénzek esetében is. Bíróné Sey Katalinnak az 1963-70 között előkerült pénzek meghatározását köszönjük. Torbágyi Melinda pedig nem csak az 1975-ig, az ásatás befejezéséig lelt darabok vizsgálatát és leírását végezte, hanem körültekintő figyelemmel kísérte munkánkat a téma felmerülésétől a kézirat nyomdába kerüléséig, segítségünkre volt a leírások egységesítésében és a szakszerű megfogalmazásban is. Feldolgozásunkban egyetlen - bár kétségkívül a legfontosabb - kérdés körüljárását vállaltuk fel: hogyan viszonyul egymáshoz a pénzek kiadásának és azok sírba kerülésének időpontja, másként fogalmazva: a madarasi temető sírjainak keltezésében jelenthetnek-e támpontot a római pénzek. A pénz, amint sírba kerül, bármi is volt ezt megelőzően a szerepe, funkciója, a temetkezési rítus részévé válik.

3