Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Hőgye István: Pénzrontás, pénzhamisítók és ellenük felhozott hatósági intézkedések Zemplén vármegyében

HŐGYE ISTVÁN (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Sátoraljaújhely) Pénzrontás, pénzhamisítók és ellenük hozott hatósági intézkedések Zemplén vármegyében Az idő rövidségére való tekintettel nem kívánok szólni a szakirodalomból ismert (Ambrus Béla, Esze Tamás, Káplár László, Kahler Frigyes, Kemény Lajos, Kőhegyi Mihály és mások) kitűnő tanulmányokra, melyek e témakörben jelentek meg. (1) Magam is több adatot közöltem szakfolyóiratunkban a zempléni levéltárból az 17-18. századi fémpénz hamisítványokról, melyek főleg a török, görög, lengyel és zsidó kereskedők a balkáni és galíciai közvetítő kereskedések nyomán jöttek Zemplénbe, főleg a borkereskedelem révén a Hegyaljára. (2) Kevés olyan adat található azonban, amely a fémpénz hamisítókra vonatkozna, személyükre, a hamisítás módjaira, csak a hamis pénzek forgalmának meggátolására, a hatóságok különféle intézkedéseire találhatók szép bizonyítékok. A történelmi zűrzavaros állapotok megszűnése után sem maradt abba a pénzhamisítás, főleg a hazánkban is elfogadott külföldi pénzek hamisítványait forgalmazták, hiszen azokat nehezebben ismerhették fel, mint a birodalmi, magyar pénzeket. Érdekes adat Szirmay András hegyaljai birtokosnak egy 18. század eleji naplófeljegyzése, mely szerint a már forgalomból kivont több mint 50.-Ft értékű "romlott" pénzét féláron adta el egy újhelyi görögnek, aki feltehetően ezekkel vevőit csapta be visszafizetései idején. (3) Nem hamisítvány, de értéktelen és Zemplénben bizalmatlanul fogadott "Morvái Gresti" vagy "Gröschti" nevű pénz volt forgalomban az 1730-40es években, melynek forgalmáról ilyen feljegyzések maradtak: "Többször is currentáltátott Morvaj Gresti nevű Pénznek szokott folyása és keleté, amely pénznek ketteje egy polturában, négye pedig kettőben, azaz egy garasban számláltatik." (4) Zemplénben a szegénység, a szőlő- és mezei munkások bizalmatlanul, sőt ellenségesen fogadták vagy szokatlannak, vagy hamisítványnak érezték ezt az idegen pénzt. A megyegyűléseken a földesurak többször panaszként vetették fel, hogy a munkások nem akarják fizetségként felvenni ezt a pénzfajtát. Szükségességükről, forgalmukról az 1735. július 20-án Sátoraljaújhelyen tartott megyegyűlés így határozott: "A Szepesi Kamara ... jelentette, hogy a közönséges jónak előmozdítása végett a Gresti nevű pénz, mely is fél polturát tészen, minden renden lévő személyektől vétessék el oly véggel, hogy azon pénz a szegénységnek javára szolgálván a Portioba is bé vetettessék ... hogy a mostani pénzszűkiben haszna légyen. Oly rendeléseket tettünk, hogy aki találtatik olyannak lenni vevők és eladók