M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)

Lóki József: A megye természeti földrajza

A kanyarulatok mentén kialakult, a környezetüknél magasabb folvóhátak, öv-zátonyok a későbbi kultúráknak is a telephelyei lettek. A Hajdúság területén az állattartás terjedt el. A DélNyírség vizektől távol eső homokfelszínei továbbra is lakatlanok maradtak. Hazánkban az atlantikus fázisban a kezdeti nedves időszakot ismét szárazodás követte, majd a preboreális—boreális átmenethez hasonló éghajlat vált uralkodóvá. A folyók vízhozama lecsökkent és a növényzet az éghajlatnak megfelelően kezdett átalakulni. A kontinentális jelleg fokozódásával beköszöntött a szubboreális fázis. A szubboreális fázis elejének száraz éghajlata az idő múlásával fokozatosan nedvesebbé vált, de a hőmérséklet emelkedése már nem érte el az atlantikus fázis elejének klímaoptimum értékeit. A csapadék növekedésének hatására a vegetáció is változott. Az enyhe csapadékos időszakokban, mint ahogy az lenni szokott, a kőzeteknél ismét a mállási folyamatok léptek előtérbe. A folyók hordalékának csökkenése, a víz mennyiségének és energiájának növekedése bevágódást eredményezett. Erre az időszakra helyezi BORSY Z. (1989) a DélJászsági-, Dél-Hevesi-sík további süllyedését, aminek a hatására a Tisza főága felvette mai futásirányát. Természetesen a folyó áradásai során továbbra is elöntötte a Hortobágy mélyebben fekvő területeit, az elhagyott medrek időszakos vízutánpótlást kaptak. Az áradással szállított hordalék lerakódása csökkentette a szintkülönbségeket, továbbá az egykori medermaradványok többsége fokozatosan feltöltődött. A folyók bevágódása előtt megemelkedett az árvíz szintje, így veszélybe kerültek a víz melletti magas ártéren lévő neolit telepek. Az árvíz gyakran a lakótelepek elhagyására kényszerítette az ott lakó embereket. Valószínű, hogy a telepek egy része el is pusztult, és ezzel magyarázható, hogy a rézkori telepek száma az előző időszakhoz képest csökkent. Ebben az időszakban építették a vizek mentén lévő magaslatokra az ősiráni nyelvű törzsek a kurgánokat, amelyek geomorfológiai szempontból is érdekes színfoltjai a megyének. A mai megye területén a felszínfejlődésből adódóan különböző magasságú térszínek jöttek létre. A legmagasabb területeket a kiemelt hordalékkúp maradványai alkotják. A legnagyobb összefüggő ilyen terület a Dél-Nyírség és a Hajdúhát, amelyek felszíne 30-40 m-rel emelkedik a környezetük fölé. A második szintet alkotják a süllyedő-fel töltődő árterek határterületei, amelyek átmenetet jelentenek a mélyebb fekvésű térszínek és a hordalékkúp kiemelt részei között. Az átmeneti területhez soroljuk a Hajdúhátat és a Dél-Nyírséget övező Hajdúság területét, amely általában egyenletesen lejtős, de helyenként tereplépcsőkkel csatlakozik az ártéri szinthez. Az alacsonyabb tszf.-i magasságú terület a folyók felszínalakító tevékenységének köszönhetően két szintre tagolható. A szintkülönbségek ugyan csak néhány métert jelentenek, de az árvizek szempontjából jelentősek. A legmélyebb területeket az állandó vízborítás jellemezte, a magasabbak az áradás mértékétől függően időszakosan vízzel borítottak voltak, vagy szárazon emelkedtek ki a hatalmas vízi világból. Az éghajlat változása hatással volt az itt élő emberek életfeltételeire. A csapadék növekedése mindig kedvezőbb életfeltételeket teremtett annak ellenére, hogy területünk legalacsonyabb részei árvízveszélyesek voltak. SOMOGYI S. (1988) felhívta a figyelmet arra, hogy a szubboreálisban lerakódott rétegek pollentartalmában a gabonafélék aránya megemelkedett. Ez arra enged következtetni, hogy a megye ármentes területein megindult a földmüvelés és az állattenyésztés. Elsősorban a vízmentes magas árterek és a hajdúsági löszös táblák peremterületei kedveztek a letelepedésre. A folyamatos termelés megkövetelte, hogy az itt élő emberek hosszabb ideig egy helyben maradjanak, és az ideiglenes lakóhelyek helyett időállóbb házakat építsenek. A hosszú egy helyben maradást igazolják a több lakószintből felépülő tellek, amelyekből sok fordul elő a megyénkben is. Morfológiailag a kiemelkedésük miatt hasonlítanak a kurgánokhoz, de gyakran azoknál laposabbak. A formák alakja az évezredek során sokat változott, általában 1-2 m-t alacsonyodtak az erózió miatt. Az utolsó 2500 éves időszak a szubatlantikus fázis a fejlődéstörténetben. A kutatások jelenlegi állása szerint ennek az időszaknak az első évezredében továbbra is nedves volt az éghajlat, és a hőmérsékleti értékek sem változtak. Másfél évezreddel ezelőtt azonban hűvösebb, csapadékosabb időszak köszöntött be, amely mintegy 500 évig tartott. Ezt követően nedvesebb, melegebb, illetve szárazabb, hűvösebb időszakok váltogatták egymást, amelyeket középkori klímaoptimum és kis jégkorszak megnevezésekkel emlegetnek. A holocén szubboreálist követő szubatlantikus fázisában a természetes tájfejlődésre már nagy hatással volt az ember. Ezért az éghajlatnak megfelelő erdőssztyepp területek helyett kezdtek kialakulni a mai kultúrpuszták az ármentes területeken. A megye nyugati és déli részének ártereit az állandóan és időszakosan vízzel borított felszínek jellemezték. A magasabb, löszös üledékkel borított felszíneken, ahol az erdőt kiirtották, a barna erdőtalajok lassan csernozjom barna erdő talaj okká alakultak. A Dél-Nyírség homokbuckás területein, ahol erdőirtással, legeltetéssel gyérült a növényzet, a száraz időszakokban kisebb foltokban mozgásba lendülhetett a futóhomok, és vékony lepelhomokos felszínek alakultak ki. A honfoglalást követően letelepedő magyarok a nomád pásztorkodásról a belterjes állattartásra és a földművelésre tértek át. SOMOGYI S. (1994) kimutatta, hogy a magyarság letelepedése idején a mainak megfelelő, de más területi eloszlású fő tájtípusok (8. kép) jellemezték területünket. Az alacsony és magas árterek az állandó letelepedésre alkalmatlanok voltak, de hasznosításuk (halászat, vadászat, nádaratás stb.) jelentős volt. A legtöbb település a csernozjom talajú területeken alakult ki. Kezdetben az ármentes felszín peremein helyezkedtek el, mert a környék alkalmas volt az állattartásra és a földművelésre is. A közeli víznek