Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Kiss Viktória-Somogyi Krisztina: Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrája telepeiről. Előzetes jelentés a Kaposvár, 61. út 1. lelőhely középső bronzkori településéről

ÖSKOROS KUTATÓK II. ÖSSZEJÖVETELE KISS VIKTÓRIA-SOMOGYI KRISZTINA ÚJABB ADATOK A MÉSZBETÉTES KERÁMIA KULTÚRÁJA TELEPEIRŐL ELŐZETES JELENTÉS A KAPOSVÁR-61. ÚT 1. LELŐHELY KÖZÉPSŐ BRONZKORI TELEPÜLÉSÉRŐL A középső bronzkorban a Dunántúlon élt mészbetétes kerámia kultúrája telepeiről máig igen kevés adat látott napvilágot. Telepásatások hiányában elsősorban Wosinsky Mór leírásai utaltak arra, hogy a kultúrához köthető telepeken égett gabonaszemek, őrlőkövek, agancs- és kőkapák, szűrők, illetve nagyszámú állatcsont fordul elő (WOSINSKY 1896; WOSINSKY 1904). Bona I. e leírások alapján azt állapította meg, hogy a középső bronzkori dunántúli népesség elsősorban sík területeken és völgyekben élt, magaslati telepeik inkább csak a Dél-Dunántúlról ismertek (Harc-Várhegy, KölesdCsonthegy, Lengyel-Sánchegy, Simontomya-Mozsihegy), az Észak-Dunántúlon alig (Tihany-Ovár). Ezek, illetve a nemzetségi temetők az állandó letelepedést bizonyítják, bár az elterjedési terület nagy részének alkalmatlansága miatt a földművelés jelentősége kisebb, mint a Kárpát-medence keleti részén élő teli-kultúráknál. Inkább az állattartás (főként szarvasmarha) lehetett fontos, bár a lószerszámzat hiányából az volt megállapítható, hogy a lótartás és fogatolás nem terjedt el. Emellett néhány sírlelet (pl. szarvasagancs) a vadászott állatokra is utalt. A kis nemzetségi temetők alapján kisméretű telepekre lehetett következtetni (BONA 1975, 222-223). Bona I. későbbi megállapítása szerint annak ellenére, hogy a dunántúli népesség több ponton rokon a hatvani kultúra és a tokodi csoport anyagi kultúrájával (vö. szórthamvasztásos rítus, hasonló knltusztárgyak), alapvető különbség, hogy a dunántúliaknak sem vára, sem állandó telepe nem került elő (BÓNA 1987, 158; BÓNA 1992,24). Az utóbbi évtizedekben számos újabb adattal gazdagodott a dunántúli korai és középső bronzkori telepek kutatása. A mészbetétes kerámia kultúrája több teleprészlete főként a nagyfelületű kis-balatoni illetve az újabb autópálya- és autóút-leletmentések során került elő. E településeket azonban csak rövid jelentésekből ismerjük, teljes telepfeldolgozás mindmáig nem látott napvilágot. Mindezekből következően fontosnak tartjuk a kultúra telepeire, illetve életmódjára vonatkozó újabb adatok összegzését. Elsőként a Kaposvárt elkerülő 61. út nyomvonalának megelőző feltárása során, az 1. sz. lelőhelyen 1999-ben napvilágra került települést mutatjuk be, amely a mészbetétes kerámia kultúrája eddig ismert legnagyobb településmaradványa. A lelőhely Kaposvár és Toponár között a Deseda-patak jobb partján emelkedő dombon található. A 40 m szélességű nyomvonalon kb. 400 m hosszú sáv feltárására nyílt lehetőség (pontosan 14770 m

2

), amely a dombot ENy-DK-i irányban szelte át (1. kép, 4. kép 8). Az előkerült, számos korszakhoz tartozó, több mint 800 objektum (SOMOGYI 2000, 245) közül mintegy 180 telepjelenség sorolható a mészbetétes kerámia kultúrájához.

1 Utóbbi objektumok a teljes feltárt területen megtalálhatók voltak, de zömmel a domb tetején sűrűsödtek, észak-déli irányban. A patak mentén és a domb patakhoz közeli, keleti lejtőjén csak elszórtan fordultak elő, a túlsó, nyugati lejtőn pedig egy különálló csoportban helyezkedtek el. Az objektumok kerámiaanyaga alapján a település a kultúra teljes élete során lakott volt. A feldolgozás jelenlegi szintjén annyi állapítható meg, hogy a korábbi időszakban kisebb településsel számolhatunk - a késő kisapostagikorai mészbetétes fázis és az idősebb észak-dunántúli fázis (HONTI-KISS 1996, 1998) telepjelenségei többnyire a feltárt terület keleti részén, a patakhoz közeli lejtőn és a dombtető keleti felén fordulnak elő. Az objektumok nagyobb része a mészbetétes kerámia kultúrája fiatalabb időszakára tehető (a legfiatalabb dunántúli mészbetétes időszakig; vö. HONTI 1994a; KOVÁCS 1994; KISS 1997; VÉKONY 2000). Ebben a fázisban vált sűrűbben lakottá a domb és - a feltárt, szűk sáv leletanyagából ítélve - a falu a patakparttól távolabb eső területekre is kiterjedt. Ugyanakkor a nagyobb mennyiségű telepjelenség feltehetően a fiatalabb periódus hosszabb időn át lakott, idővel horizontálisan mozgó települését jelzi. 1 További 20-30 objektum a kisapostagi kultúra kisebb, foként a patak felé lejtő területre koncentrálódó településrészletéhez tartozik.