Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Kiss Viktória-Somogyi Krisztina: Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrája telepeiről. Előzetes jelentés a Kaposvár, 61. út 1. lelőhely középső bronzkori településéről

Valószínűleg a települést keleti irányból, a Deseda patak felől védő jelenségként értékelhető egy átlag 5 m széles és a nyesési szinten 35-40 cm mély árok (22. obj.), amely a domb aljától kb. 60 méterre, szinte a felület teljes szélességében húzódott É-D-i irányban és nagy mennyiségű leletet tartalmazott. Déli végében a többszöri nyesés előtt még három nyúlványa látszott a rendkívül agyagos altalajban. Az ároktól keletre alig néhány középső bronzkori gödör került elő (1. kép). A telepobjektumok többsége különböző nagyságú és funkciójú gödör; kb. egyharmaduk jellegzetes méhkas alakú verem. Néhánynak tapasztott volt az alja, fala vagy az alja átégett. Mérete és leletanyaga alapján kiemelkedett ezek közül a 397. számú méhkas alakú verem. A 120 cm-es átmérőjű nyílása és kb. fél méter mély aknaszerü rész után falai erősen kifelé tartottak: a 2 m mélyen megtalált aljánál átmérője már 3,7 m volt. Hét különböző réteget különböztettünk meg, közte faszenes, ill. átégett vörös rétegeket is (2. kép l).

2 A gödör rendkívül nagy mennyiségű kerámiatöredéket, kevesebb álíatcsontot és apró nehezékeket tartalmazott, emellett a verem széle mentén (-90-180 cm mélységben) 13 ép illetve sérült bögre és kisebb edényke került elő (2. kép 1; 3. kép 1-8; SOMOGYI 2000, 5-6. kép) - utóbbiak egyikében állatcsont, egy másik mellett orsógomb volt. Mivel ismétlődő rétegződést nem találtunk, így talán nem nevezhető áldozati veremnek, méretei és leletanyaga miatt mindenesetre különleges funkciójú gödör lehetett. A domb középső szakaszán helyezkedett el néhány nagyobb, lekerekített sarkú téglalap-alakú beásás, amelyek a bennük megfigyelt egy-két cölöplyuk alapján feltehetően gazdasági építményként, vagyis valamiféle féltetős fedéssel ellátott műhelyként vagy munkagödörként értékelhetők. Két ilyen jellegű objektumban egy-két sérült edényke is előkerült (436. és 343. obj); a harmadik (508. obj) leletanyagából egy orsókarika említhető meg.

3 Hasonló, fedett munkagödör lehetett egy másik objektumcsoport is, amelyben egy cölöplyukat tudtunk megfigyelni (630-632. obj.), betöltéséből salakosra égett paticsdarabok kerültek elő. Szerkezetét tekintve gondosabban kialakított építmény része lehetett a következő objektumcsoport (2. kép 3): középen egy négyszögletes, lekerekített 2 A mélyen benyúló méhkasalakú rész bontását balesetvédelmi okokból (még aládúcolva is) gyors munkával kellett végezni, metszetrajza ezért hiányos. 3 Egy hasonló, kerámiatöredékból csiszolt orsókarika funkcióját V. Vadász É. újabban nem a szövés-fonással, hanem tűzgyújtással hozta kapcsolatba (V. VADÁSZ 2001, 12, 47. és 109. j.). sarkú, földbe mélyített beásás helyezkedik el (453. obj.), amelynek oszlopszerkezetéből a középtengelyben három, DNy-i sarkában egy cölöp nyoma maradt meg. ÉK-i széle bizonytalan, mivel itt két, hasonló korú, méhkasalakú gödör (454, 565. obj.) volt. Déli vége mellé egy sekélyebb gödröt ástak (451. obj.). A központi, 2,2 x 2,6 méter nagyságú, földbe mélyített objektum egy építmény alapját képezhette, amelynek nyeregtetejét három vastag ágasfa tartotta. A kis méret az Árpád-korból ismert, a talajszintre támaszkodó tetőszerkezetű, a földbe mélyedő résznél nagyobb alapterületű veremházra utalna. A DNy-i sarokban megtalált, kisebb cölöplyuk és az épület sekélyen leásott alapja miatt azonban inkább a földbe mélyedő beásás oldalát belülről kísérő és a földfelszín fölé menő alacsony fallal képzelhetjük el, vagyis félig földbe mélyített gödörépítményként. Nem elképzelhetetlen, hogy a műhelyként funkcionáló objektumhoz a mellé ásott gödrök is hozzá tartoztak. Víznyerő helyként értelmezhető egy mély gödör (571. obj.), amelyet 5 méter mélységig lehetett feltárai (SOMOGYI 2000, 245). Mivel szerkezetére utaló nyom nem került elő, valószínűleg egyszerű fóldkút volt (2. kép 2). A mészbetétes kerámia kultúrájához köthető kútról eddig csak Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont lelőhelyről volt adat (M. EGRY-SZŐNYI-TOMKA-VADAY RégFüz 49 (1995) 72), annak ellenére, hogy az újabb nagyfelületű feltárások során szinte minden korszakból előkerültek víznyerő helyek (egyszerű földkutak vagy veszszőből font, ácsolt faszekezetes, esetleg kővel bélelt vagy bodonkutak; az őskoriakhoz vö. SZILAS 2002; HORVÁTH-JUHÁSZ-KÖHLER 2003). A jellegzetes objektumok után a leletanyagot szeretnénk röviden jellemezni. A nagy mennyiségű, észak-dunántúli mészbetétes kerámiaanyagban a sírokból is ismert típusok (urnaalakú edények, fazekak, korsók, bögrék, tálak) fordulnak elő. Csaknem tucatnyi gödörből kerültek elő ép vagy alig sérült edények. A telepkerámiának megfelelően persze nagyobb arányban találhatók meg a tároló- és főzőedények, főként fazekak, de a vékonyfalú, mészbetétmintás díszkerámia is nagy mennyiségben képviselt (3. kép). Ugyanakkor néhány formát, pl. a tojástartó edényt a sírból ismerteknél misztikusabb kivitelben (SOMOGYI 2000, 7. kép) találjuk meg. A kedvező talajviszonyoknak köszönhetően igen jó állapotban maradt meg a mészbetétes díszítés (SOMOGYI 2000, 5-6. kép). A mészbetéthez felhasznált alapanyagot kagyló- és csigahéjból nyerhették, amelyet számos gödör gyakran vastagabb rétegben vagy foltokban, nagy mennyiségben tartalmazott.