Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Csengeri Piroska: Adatok a Cserehát őskori településtörténetéhez

ból és homokkőből épül fel (1. térkép és 1. kép).

9 A Vadász-patak közelsége és a környező vidék jó beláthatósága ezen a helyen kedvező megtelepedési lehetőséget biztosított a különböző őskori népességek számára. A lelőhely 1883-ban tűnt fel a szakirodalomban, amikor Lehóczky Tivadar „Borsodmegye őstelepei" közt említette a vadászi „Várdomb nevű földhányást", illetve ismertette az innen előkerült leleteket (Lehóczky 1883, 132-133). Az elérhető adatok szerint az első régészeti kutatást egy leletbejelentést követően Hellebrandt Magdolna végezte a Várdombon 1978. novemberében, amelynek alkalmával a dombtetőn őskori telepleleteket gyűjtött (Hellebrandt 1979). A lelőhelyet a dombon folytatott homokbányászás veszélyeztette, ezért került sor az 1982 és 1984 között Koós Judit és Losits Ferenc által vezetett leletmentő ásatásra. A feltárás a dombtetőn folyt 16 kijelölt szelvényben és egy kutatóárokban, közel 350 m -es területen. Ennek alkalmával őskori települések maradványait hozták napvilágra - a neolitikumból a bükki kultúra, a rézkorból a hunyadihalmi csoport és a badeni kultúra, a bronzkorból pedig a hatvani és a füzesabonyi kultúrák népességének hagyatékát. A Füzesabony-településből az erődítés árkát, padlómaradványokat, gödröket, cölöplyukakat, a badeni időkből pedig temetkezéseket (valószínűleg két sírt) tártak fel. Előkerült továbbá 4 melléklet nélküli bronzkorinak meghatározott temetkezés is (Koós 1986a; uő. 1986b).

10 Azon kívül, hogy a füzesabonyi kultúra újabb árokkal körülvett települését szolgáltatta a lelőhely, jelentőségét adja még, hogy a hunyadihalmi csoport leleteit is megtalálták itt, melyek az Északi-középhegység belső területeiről kevéssé ismertek. A felsővadászi feltárások során nagy mennyiségű a bükki kultúrába sorolható leletanyagot találtak, amelynek a lehetőségek szerinti komplex feldolgozása volt a szerző szakdolgozati témája (Csengén 2000).

11 A munka nagyrészt az első 11 szelvényből származó mintegy 10 000 bükki kerámiatöredéket érintette, melyeknek több mint 90%9 A domb anyagából származó mintákat Szakmány György (ELTE) határozta meg makroszkóposán. A kapcsolódó mellékletek közül az 1. képet Koós Judit készítette (2000. május), a 2-17. képek az 1980-as években készültek, a 18-20. képek pedig Kulcsár Géza (HOM) munkai. 10 Ld. még HOM Adattár: 1691-1983; 1703-1984; 1758-1985 dokumentációkat. 11 A leletanyag feldolgozásra való átengedését ezúton is köszönöm Koós Juditnak. A munka időhiány miatt csak az I—XI. szelvények anyagát érintette. Az előadás elhangzása óta a kerámiaanyag feldolgozása tanulmány formájában megjelent (ld. Csengeri 2001). a ásónyomokból való. A dombtető közepén átlagosan 150 cm rétegvastagságból (6 ásónyomból) kerültek elő a leletek, és a bükki kultúra anyaga a legtöbb esetben az elsőtől az utolsó ásónyomig megtalálható volt. A bükki település néhány objektumát is feltárták az ásatások alkalmával, melyek a 4—6. ásónyomokban, valamint az altalajban rajzolódtak ki (7 gödör, 3 cölöplyuk, egy 70 x 70 cm-es padlómaradvány és egy kettős temetkezés; utóbbi a 2-3. képen). Az objektumokból, illetve ezek elhelyezkedéséből azonban a bükki település szerkezetére vonatkozóan semmiféle következtetést nem tudtunk levonni. A neolitikus település nagyságát sem tudjuk megbecsülni. Lehetséges, hogy az egész dombtetőt elfoglalta (ennek területe több mint 0,5 ha). A dombtető széle felé található szelvényekből, továbbá a bronzkori körárok kutatására nyitott szelvényekből csak kevés bükki lelet került elő, ezek a területek a kultúra településének már minden bizonnyal a szélét képezték. A központi szelvényeket a dombtető DNy-i sarkában nyitották, újabb bükki telepnyomokra ettől É-ra, ÉK-re lehet még számítani. Koós Judit véleménye szerint az ÉK-i lankás részen, és az ott a Várdombbal részben összefüggő szomszéd dombon az őskori telepek valószínűleg tovább folytatódtak, mivel az 1980-as években végzett terepbejárások alkalmával annak felszínén is rengeteg cseréptöredéket találtak.

12 2000. májusában Koós Judittal terepszemlét tartottunk a Várdombon, melynek során megállapítottuk, hogy a meglévő dombháton nem folyik mezőgazdasági művelés, a területet jórészt bokáig, térdig érő növényzet borítja, jelenleg bejárásra alkalmatlan. Leletanyagot a dombtetőn nem találtunk. 1983-ban került elő a lelőhelyen egy kettős temetkezés, mely a neolitikus népességhez köthető (2-3. kép). A sírgödör foltja 120 cm mélységben jelentkezett, irányítása DK-ÉNy-i volt. A sírba két elhunytat temettek közvetlenül egymás fölé, erősen zsugorított helyzetben, a bal oldalukra fektetve (a felső váz l/A, az alsó 1/B elnevezést kapott; Koós 1986a, 104; uő. 1986b, 19).

13 Az antropológiai vizsgálatok szerint egy 31-37 és egy 23-27 éves férfi temetkezéséről van szó (K. Zoffmann 2000, 103). A gödör betöltés földjében kisebb paticsdarabokat, kőeszköz-töredékeket, jórészt a bükki kultúrába sorolható, valamint bronzkori és őskori edénytöredékeket találtak, továbbá az l/A váz jobb térde 12 Koós J. szóbeli közlése. 13 Az előkerülési körülményekkel kapcsolatos adatok részben a HOM Adattára 169l-l983-as számú dokumentumából származnak.