Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Csengeri Piroska: Adatok a Cserehát őskori településtörténetéhez

előtt 10 cm-re egy fehér színű, hengeres, átfúrt mészkő gyöngyöt, koponyájának arci része előtt pedig egy 0,5 cm átmérőjű agyaggolyócskát. A tárgyak (melyek közül az utóbbi már nem lelhető fel) vagy a betöltéshez tartoztak, és így a kettős temetkezés melléklet nélkülinek tekinthető, vagy az elhunyt (l/A temetkezés) mellékletének tarthatóak. Ez utóbbi esetben az arc előtt talált kisméretű agyaggolyó (amennyiben átfúrt volt) gyöngyként értelmezhető, mely nyakláncon függhetett, vagy haj díszként szolgálhatott eredetileg. A jobb térd előtt előkerült hengeres, átfúrt mészkőgyöngy pedig lehetett nyaklánc, vagy karkötő része, esetleg ruhadísz. Ezt tekintve a feltáráskor már mindkét lelet másodlagos helyzetben volt. Amennyiben mellékletként értelmezzük a tárgyakat, úgy több párhuzamot is találhatunk hozzájuk a Kelet-Kárpát-medence középső neolitikumából. Kompolt-Kistér lelőhelyen késői AVK temetkezésben (28. sír) női halott állkapcsa alatt találtak egy golyó alakú, átfúrt agyaggyöngyöt, mely a feldolgozó, Bánffy Eszter szerint valószínűleg nyakék része volt (Bánffy 1999, 154). A Megyaszó-Csákón (tiszadobi csoport telepe) 1937-ben Tompa F. által feltárt 1. sírban, szintén női halott nyakánál hengeres spondylusgyöngy került elő (Korek-Patay 1958, 34-35). Amennyiben a sírgödör betöltéséhez tartoztak a tárgyak, a feldolgozás során tett észrevételek (sírmélység, a sírgödör indulásának „szintjén" található leletek), az AVK-ból és késői csoportjaiból ismert temetkezések (azokkal megegyező tájolási irány, melléklet-nélküliség, vagy kevés melléklet), de legfőképpen az antropológiai vizsgálatok (ld. alább) ebben az esetben is arra utalnak, hogy a kettős temetkezés a neolitikum időszakából származik. Az anyag antropológiai elemzését K. Zoffmann Zsuzsanna végezte (K. Zoffmann 2000). Elmondása szerint a felsövadászi vázak meglehetősen archaikusak és robusztusak, a legjobb eddig ismertté vált vázak az AVK-körből.

14 Típusuk a legjellemzőbbnek tartható AVK-variáns, mely a késői csoportokban eddig csak az E-i területekről került elő (K. Zoffmann 1992, 118-119). A többes temetkezés szokására, vonatkozóan már a korai neoltikumtól rendelkezünk új kőkori párhuzamokkal (pl. a görögországi Nea Nikomedeiából, Zalai-Gaál 1988, 35; a Kárpát-medencében Szarvas-Szappanosról, vagy Szarvas-23. lelőhelyről, Makkay 1977, 125-126), és a középső neolitikum folyamán kis számban a közép-európai vonaldíszes kultúrában is előfordulnak (pl. Sengkofen, Sondershausen, Zalai-Gaál 1988, 41-42; Nitra, Klein-Hadersdorf, Pavúk 1972, 124). A holttesteknek a felsővadászihoz hasonló közvetlenül egymás fölé helyezéséről azonban nem írnak a kutatók. A kettős temetés oka jelen sír esetében nem állapítható meg - ugyanúgy lehet kultikus, mint az egyszerre elhalálozásból adódó. A temetkezéshez időben és térben legközelebb a szlovákiai Sarisské Michal'any bükki kultúrához tartozó telepén talált 10. sír áll, melyben két egyéntől származó koponyadarabokat, valamint meglehetősen rossz megtartású egyéb váztöredékeket dokumentáltak. Sajnálatos módon nem ép csontvázakról van szó, Július Jakab azonban (kérdőjelesen) két 20-30 év körüli nő temetkezését feltételezi az adott sír esetében (Jakab 1986,459). A LELŐHELY BÜKKI KULTÚRÁHOZ KÖTHETŐ KERÁMIAANYAGA Az ásatások során előkerült bükki objektumok közül mindössze 3 szolgáltatott nagyobb mennyiségű kerámiatöredéket - a 12. gödör (190 neolitikus, 54 rézkori és 60 jellegtelen őskori töredéket), a 14. gödör (7 edényt, ld. 10-12. és 15. képek; 466 neolitikus és 33 rézkori töredéket) és a 19. gödör (2 edényt, ld. 8. kép; 262 neolitikus és 1 őskori töredéket) - közülük a 12. gödör kizárólag házi kerámiát tartalmazott. A leletanyag meglehetősen egységes, az előforduló edényformák egyszerűek, jól beleillenek a bükki kerámiaanyaggal kapcsolatban korábban kialakult képbe (Tompa 1929, 25-37; Lichardus 1974, 22-40; Kalicz-Makkay 1977, 45-47). A díszített finomkerámia az összes bükki töredéknek mintegy 30-40%-át, a házi kerámia 70-60%-át teszi ki. A lelőhelyről 18 kiegészíthető díszített edénynyel és 7 házi edénnyel rendelkezünk. A bekarcolt díszű kerámiaanyagban igen magas a fehér inkrusztációjú töredékek aránya, melyekben a fehér betét sokszor jó állapotban megmaradt (pl. 14. kép). Előfordul a vörös és sárga inkrusztáció alkalmazása is (13. kép). A bükki finomkerámia Felsővadász-Várdombon általában világos és sötét szürkésbarna, barnásszürke, szürke, vagy fekete színű, emellett azonban kisebb számban megtalálhatóak a világosbarna, világos homokbarna és a narancsszínű, vékonyfalú töredékek is. Az edények a bükki kultúrára jellemző módon vékonyfalúak, esetleg igen vékony falúak, vagy közepes fal14 K. Zoffmann Zs. szóbeli közlése.