Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)
Pásztor Emília: Archaeoasztronómiai kutatások az őskori Európában – két esettanulmány
ŐSKOROS KUTATÓK II. ÖSSZEJÖVETELE PÁSZTOR EMÍLIA ARCHAEOASZTRONÓMIAI KUTATÁSOK AZ ŐSKORI EURÓPÁBAN - KÉT ESETTANULMÁNY Művelői szerint az archaeoasztronómia olyan interdiszciplináris tudomány, amely azt kutatja, hogy az égi jelenségek milyen hatással lehettek a különböző kultúrákra, és ez a hatás hogyan tükröződik az anyagi maradványokban, a régészeti leletekben (Ruggles, Saunder 1993). Az égbolton lezajló jelenségek, mint pl. a Hold különböző fázisai, a csillagok kelte és nyugta, de az olyan légköri jelenségek is, mint pl. a villámlás, mennydörgés, szivárvány, halo stb., mindig is mélybenyomást gyakoroltak az emberekre. Nincs olyan nép, amelynek ne lenne mítosza, meséje a Napról, a Holdról vagy a csillagos égről. Benépesítették az eget is isteneikkel, furcsa lényekkel, melyek még a középkorban készült csillagtérképeken is megtalálhatók. Ha ezt a folyamatot nézzük, akkor az archaeoasztronómia a kognitív régészet társtudománya. Az archaeoasztronómia helyzetét számos tény nehezíti meg. Művelői még nagy többségben csillagászok, így a kutatómunkák nagy részéből hiányzik a régészeti szemlélet. Ez a vizsgálandó problémát egy matematikai formulával megoldandó feladattá 'degradálja' és az eredmény minőségét a 'pontosságtól' teszi függővé. Komoly nehézséget jelent továbbá az is, hogy korunk természettől elrugaszkodott embere számára a csillagos ég újból misztikummá vált. Az oktatás dacára elvesztették azt a képességüket, hogy a csillagos égen tájékozódni tudjanak, az égbolton lezajló eseményeket tudományos módon értelmezni tudják. Szimbólumokat alkotó és szerető lények lévén az emberek szívesebben fogadják el a fantázia filmek ajánlotta megoldásokat a 'titokzatos' régészeti objektumok értelmezésére, mint a tudományos kutatások kevésbé szenzációhajhász eredményeit. Mindezek befolyásolják a régészeket is. A matematikai formuláktól idegenkednek, az égi jelenségek nem 'kézzel' megfogható, laboratóriumban vizsgálható anyagok, így az archaeoasztronómiai kutatások eredményeként felajánlott a lehetséges magyarázatok egyikeként - értelmezést, mint puszta spekulációt, gyakran elutasítják. Az archaeoasztronómiai kutatások a kognitív régészet két területén tudnak segítséget nyújtani: a mérés - ezen belül az időmérés - szimbólumainak tanulmányozásában, valamint az emberek természetfölötti, transzcendentális világhoz fűződő kapcsolatainak kutatásában. A vallás és kultusz régészete az egyik legnehezebb ága a kognitív régészetnek. A vallásos elképzelések nem mindig nyomozhatok le egyértelműen az anyagi kultúrában. Nehéz felismerni a szertartások bizonyítékait, a megmaradt jelek, szimbólumok értelmezése a megváltozott gondolatvilágú kutatók számára pedig gyakran megoldhatatlan feladat. Mindezek tudatában nem szorul további bizonyításra, milyen nagy segítséget jelenthetnek a múlt rekonstruálásában az archaeoasztronómiai kutatások. Az égi jelenségek az ősi kozmológia részeként nemcsak egy-egy épület, hanem akár egy város létrehozását is befolyásolhatták, a közép-amerikai és távol-keleti civilizációkból jól ismert példák szerint (Lundquist 1993, Norberg-Schulz 1985, Pannikar 1991). Az európai archaeoaszttonómiai kutatásokat kezdetben csak a Nyugat-Európában található megalitikus építmények tanulmányozása jelentette, ezeknek köszönhette a tudományág a megszületését is (Thom 1967). Nem minden megalit tájolásának volt célpontja azonban csillagászati esemény. Ezt a máltai dolmenek tanulmányozása egyértelműen bebizonyította (Pásztor-Roslund 1997). Az archaeoasztronómiai kutatások feladata nemcsak a vizsgált objektum(ok)ban 'rejtőzködő' kitüntetett irányok felkutatása, hanem a tájolások lehetséges okaira, azok értelmezéseire is választ keresni. Ez a feladat azonban mindenképpen összetett, csoportmunkát kíván. Két jól sikerült csoportmunka eredményeit szeretném a következőkben bemutatni. A kutatási munkát mindkét esetben a svéd göteborgi Chalmers Egyetem támogatta. RÖSARING - VIKING TEMPLOM A TERMÉSZETBEN Stokholmtól 35 km-re ÉNy-ra található a Mälaren tó melletti Rösaring nevü régészeti komplexum. A
