Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Kalla Gábor: A mezopotámiai lakóházak berendezése az óbabiloni korban. A régészeti és az írásos források ellentmondásai

Gyakoriak még a szövegekben a Mezopotámiában igen kedvelt levesek elkészítésére szolgáló, általában 10-20 literes rézüstök, a fából készült mérőedények és tányérok, valamint a nagyméretű tárolóedények (pythosok), valamint az olajos edények is. Megjelennek a különböző nehezen meghatározható funkciójú bronzszerszámok és egyéb bronztárgyak (köztük pl. a tükrök), bár számuk csak Larsában magas (50%). Szinte csak az ajándékozási listákban bukkannak fel az arany és ezüst ékszerek, valamint a különböző ruhadarabok, ezeket néha aszerint is megkülönböztetik, hogy éppen viselték-e, vagy nem. A legolcsóbb tárgyak az ajándékozási szerződésekben sem szerepelnek. Hiányoznak például ez egyéb forrásokból jól ismert, széles körben használt, fonott kosarak, gyékényszőnyegek, a kisebb méretű fatárgyak jó része 5 és nem találkozunk a régészeti leletekből ismert sokféle kerámia túlnyomó többségével. Nem bukkannak fel a néprajzi párhuzamok alapján feltételezett párnák és szőnyegek

36 sem. Mindez jól mutatja, hogy csak a legértékesebb tárgyakat tartották arra érdemesnek, hogy megemlítsék őket, az értékhatár azonban szövegtípusonként és területenként változott. A mi szempontunkból az a tény a legfontosabb, hogy ha egy listából hiányzik bármely tárgytípus, az nem jelenti automatikusan azt, hogy az nem volt az elosztandó hagyatékban vagy a nőknek adott ajándékok között. A hiány oka az is lehet, hogy olcsóbb alapanyagból készítették, és csekély értéke miatt nem jelezték a szövegekben. A BÚTOROK SZEREPE AZ ÓBABILÓNI LAKÁSKULTÚRÁBAN Visszatérve az alapproblémára, az írásos források alapján kiderül, hogy Mezopotámiában sok bútort használtak. A bútorok nagyobbik részének alapanyaga helyi fafajta volt (nyárfa, egy helyi fenyőfajta, tamariszkusz, alma), de a szövegekben gyakran emlegetnek drága importfából készülteket is.

37 Nagy értékük miatt ez utóbbiak valószínűleg túlreprezentáltak. A legolcsóbb helyi anyag a pálmalevél szára és a nád volt. Pálmalevél szárából készült bútort a magánjogi okmányok egyáltalán nem említenek, csak ajtókat. Pedig mint láttuk, ma intenzíven használják ezt az anyagot olcsó bútorok készítéséhez. A nádból készült darabok között pedig csak ládák fordulnak elő. Ezzel szemben adminisztratív okmányokban előfordul nádból készült asztal és szék is.

38 Az átlagos óbabilóni otthon berendezéséhez hozzátartozott mind az ágy, a szék, az asztal és a tárolóláda. Egy larsai örökségi okmányban (TCL 11, 174)

39 egy 300 m

2-es larsai házhoz 20 nagyobb és 15 kisebb ajtó tartozott, 12 ágy (anyagát nem adták meg), 12 nyárfa szék és 6 tamariszkuszból készült asztal. A berendezés többi részét nem említi a szöveg. Egy Ur városbeli örökségi okmányban (UET 5, 112a/b) egy 140 m

2-es lakóházzal 11 ajtószárnyat, 5 ágyat, 10 széket, egy áldozati asztalt, 4 tárolóládát, egy edényállványt, 2 őrlőkövet, 3 kőmozsarat, 2 húszliteres rézüstöt, 5 bronzkést, 7 faedényt és 2 kőedényt osztottak el. Egy ajándékozási szerződés (CT 47, 83) szerint egy sippari „kolostorhölgy" szüleitől két különlegesen faragott keleti fából készült ágyat (egyik egyszemélyes), 10 széket (5 különlegesen faragott), 2 különböző fajta asztalt, legalább négy tárolóládát, 1 orsókészletdobozt, 2 őrlőkövet, 18 faedényt, kérdéses számú rézüstöt és 2 amphorányi olajat kapott. Nem minden dokumentumban találkozunk ilyen gazdag felszereléssel, de általánosan elmondható, hogy egy-két ágyra általában kettő-öt szék, ill. egy-két asztal jut. Az ágyak között külön neve volt az egyszemélyesnek, ami arra utal, hogy a normális eset - az európai középkori viszonyokhoz hasonlóan - a többszemélyes ágy lehetett. Az ágyak alapvetően egy fakeretből álltak, melyre gyapjúból font erős szalagpántokat fontak,

40 mint ezt a terrakotta modellek jól jelzik. Az ágyak összekapcsolása a szexualitással és a termékenységgel azt jelzi, hogy a szeretkezés szokásos helyszíne az ágy volt (1. kép). 35 A táblázatban nem szereplő tárgytípusok között előfordul még az ajándékozási okmányokban orsódoboz, szövőszék, fésű, létra, edényállvány valamint csónak is. 36 Különösen a szőnyegek hiánya feltűnő. Az óbabilóni korban csak a Szíriában fekvő Mari városából vannak szöveges adatok szőnyegekre. Lehet, hogy Babilóniában ekkor csak gyékényt használtak volna? Ez azért furcsa, mert Babilónia volt az elő-ázsiai textilipar központja, az innen származó szövetek keresettek voltak a nyugati területeken is. 37 A Perzsa-öböl irányából importálták a bútorkészítésben nagyon kedvelt mesum-íát, amely több fafajta gyűjtőneve lehetett. Magánból (mai Omán) származott a musukkamtm-fa, de említenek még ébenfát is. 38 VAN DE MIEROOP 1987: 39. Az egyik nádszék épp a király számára készült. 39 Az ékírásos szövegkiadásokra utaló rövidítések feloldása megtalálható a Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie köteteinek elején. 40 RÖLLIG-WAETZOLDT 1995: 317.