Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Kalla Gábor: A mezopotámiai lakóházak berendezése az óbabiloni korban. A régészeti és az írásos források ellentmondásai

Az ülőbútorok között a háttámlás szék ekkor még ritka volt, inkább trónusok készülhettek ezen a módon.

41 Az átlagos szék inkább a konyhai ülőkére (hokedlire) emlékeztet. Használtak hosszú padot, kisebb zsámolyt és lábzsámolyt is. A szövegekben emlegetett „utazószék" az ábrázolásokból is ismert összecsukható szék lehetett (2. kép). Az ülőfelület fából, bőrből és gyapjúfonatból készült. Az asztal Mezopotámiában csak az ételek felszolgálására szolgált. (Az étel elfogyasztásának módjáról alig vannak információink.) Az asztalok kisebb felületűek voltak, és alapvetően egy kerek lapból és egy állványból álltak. Volt az asztaloknak egy különleges fajtája is, de nem tudjuk, hogy miben különbözött egy átlagos társától. A ládáknak jó néhány különböző típusa volt, egy szöveg tanúsága szerint néhány típusban különböző fajta ruhákat tároltak, volt amelyik agyagtáblák őrzésére, egy megint másik pedig liszt elhelyezésére szolgált. Viszonylag olcsóbb volt, ezért nem túl gyakran emelgetik az edényállványt, pedig háztartások fontos tartozéka lehetett. A legfeltűnőbb a polcok hiánya, pedig számos régészeti bizonyítéka van, hogy használhatták, bár az adatok mind gazdag sírokból és palotákból származnak. Mivel a polcok, az elkészítésükhöz szükséges faanyag miatt drágábbak lehettek, mindenképpen meg kellene jelenniük a szövegekben. Ezért lehet, hogy a magánlakásokban inkább a falmélyedések szolgáltak a függőleges irányú tárolásra. Emellett sok mindent akaszthattak a falra is. A fentiek alapján tehát újra le kell szögezni, hogy az óbabilóni városi lakosság kifinomult bútorloiltúrával rendelkezett, de hasonló lehetett a helyzet már az ezt megelőző időszakban is.

42 A legfontosabb kérdés az, hogy létezett-e a társadalomban szakadék a bútorhasználók és az azt nélkülözők lakáskultúrájában. Bár a kérdés határozott eldöntéséhez nincs elegendő adatunk, a véleményem szerint a legvalószínűbb válasz, hogy nem. Egy kultúrán belül mindig van egy alapvető norma, amely meghatározza, hogy a munkavégzés vagy a pihenés milyen magasságban történik. A terrakotta domborművek még a mesterembereket is széken ülve ábrázolják (3. kép). F. Braudel a világ kora újkori bútorkultúráinak együttes tárgyalása során a következő következtetésre jut: ,De azért mégis tanulságos megállapítanunk, hogy a világon kétféle mindennapi viselkedés- és életmód létezik: 41 i. m.:328. 42 Ld. WAETZOLDT 1996: 147-149. az ülő és a guggoló. Az utóbbi Nyugat-Európát kivéve mindenütt megtalálható, a kettő együtt azonban csak Kínában." Ezt máshol európai hatásnak tulajdonítja. Majd így folytatja: „Ennek a viselkedésnek az eredetét Európában az ókorban kereshetjük, egészen a nyugati civilizáció gyökeréig mehetünk vissza."

43 Hozzátehetjük, hogy a gyökerek még tovább nyúlnak, egészen Mezopotámiáig. Egy ülőkultúrában a legszegényebbek is találnak valamilyen alkalmatosságot, hogy leüljenek, vagy a fekvés szintjét a föld fölé emeljék. Mint láttuk a mezopotámiai környezet kínál olyan olcsó, könnyen elérhető nyersanyagokat, mint a pálmafa levele vagy a nád. Valamilyen bútorzat a legegyszerűbb otthonokban is lehetett. A HÁZAK BERENDEZÉSE ÉS A LELETKÉPZŐDÉS Ha megnézzük a fenti felsorolást, ill. a táblázatot, kiderül, hogy többnyire a lakóházak egykori berendezésének csak egy töredékrésze marad ránk. Mint láttuk a leletek eredeti összefüggésben való fennmaradását kulturális és környezeti tényezők egyaránt befolyásolták. A korai kultúrák szinte mindent újrahasznosítanak, és csak azt dobják el, amit már nem lehet felhasználni. Ezek közül is csak a természeti erőknek leginkább ellenálló elhasznált őrlőkövek és agyagedények töredékei maradnak ránk. A bronzeszközök, rézedények, valamint a nemesfém ékszerek előkerüléséhez különleges körülményekre van szükség, hiszen túl nagy értéket képviseltek, valamint újra lehetett őket hasznosítani. Általában csak sírokból kerülnek elő, de az óbabilóni sírok még tehetős családok esetében sem túl gazdagok. A fából készült bútorok és egyéb használati tárgyak akkor is teljesen elpusztulnak, ha valamilyen okból az elhagyott házakban hagyják azokat. Tűz esetén a bútorokat valószínűleg az elsők között mentették ki. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy rendkívül óvatosan kell bánnunk a fennmaradt régészeti leletanyagból levont következtetésekkel, hiszen ezek a tárgyak az egykori anyagi kultúra csak kisebbik, a saját korukban kevésbé értékesnek tartott részét képezték. 43 BRAUDEL 1985: 293. Braudel már a kétfajta kultúrkör biológiai különbségeiről beszél. 44 Sajnos hagyományosan csak kevés ásatási publikáció ad teljes leletlistát helyiségenként, a tárgyakat legtöbbször külön kezelik. Épp ezért fontosak az olyan munkák, amilyent E. C. Stone végzett el a nippuri óbabilóni lakónegyedek újratárgyalásával (1987). Ő minden házat teljes leletanyagával együtt értékelt újra.