Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Kalla Gábor: A mezopotámiai lakóházak berendezése az óbabiloni korban. A régészeti és az írásos források ellentmondásai

Az örökségi okmányoknak így is közel a fele említ berendezési tárgyakat is. Mint a táblázatból is kiderül általában csak a legértékesebb tárgyakat sorolják fel, de hogy pontosan milyen értéknél álltak meg, az esetről-esetre változott. Léteztek regionális különbségek is, pl. Dél- és Közép-Babilónia örökségelosztási szerződéseiben a leggyakoribb ingóság az ajtószárny (Nippur 77%, Larsa 81% és Úr 94%) és egy meghatározott asztaltípus

2 volt (Nippur 59% és Ur 76%. Larsában nem fordul elő ez az asztaltípus). Ez utóbbi a családi kulmszokban játszott fontos szerepet, és mindig a legidősebb fiú örökölte, aki a többieknél 10%-al nagyobb részt kapott, valószínűleg az ősöknek bemutatandó áldozatokért. Észak-Babilóniában az őrlőkövek és mozsarak

30 különböző formái jelentek meg legtöbbször (Sippar 72%), miközben délebbre csak harmadikok a sorban. A legtöbb városban 50% körül vagy valamivel az alatt volt az ágyak és székek aránya. Sipparban gyakoriak még a viszonylag drága, nagy tárolóedények.

31 Ur kivételével szinte mindenütt ritkák a tárolóládák, a bronzeszközök, valamint a réz- és faedények. Az Ur városbeli örökségi okmányokban viszont azért találkozunk gyakrabban ezekkel a tárgytípusokkal, mert ott az ingóságok listája általában részletesebb. Nemesfém (arany és ezüst) ékszerekkel szinte alig, szőttesekkel (ruhadarabokkal) pedig egyáltalán nem találkozunk örökségelosztási okmányokban.

32 AJÁNDÉKOZÁSI SZERZŐDÉSEK ÉS TÁRGYLISTÁK A jegyajándékok esetében sokkal részletesebbek a tárgy listák mint az örökségi okmányokban. Ennek az a magyarázata, hogy bennük szereplő ingatlanok értéke általában kisebb, illetve válás esetén a férj köteles volt minden olyan tárgyat a feleségnek visszaszolgáltatni, amit ő hozott a háztartásba. Közéjük tartoztak a ruhák, az ékszerek is, sőt az olajosedényt is ugyanannyi olajjal kellett visszaadni, amennyivel hozták.

33 Mindez gondos dokumentálást igényelt. 29 A mezopotámiai bútorok filológiai összefoglalása: SALONEN 1963 30 A mezopotámiai háztartási eszközök filológiai összefoglalása: SALONEN 1965 31 A kerámia filológiai összefoglalása: SALONEN 1966 32 A táblázatban nem szerepelnek, de előfordulnak még az örökségi okmányok tárgylistáiban csónakok, szekerek, ekék, boronák, létrák, mérlegek és edénytartó állványok is. 33 DALLEY 1980 A legteljesebb tárgylistákat egy sajátos női csoport, az ún. „kolostorhölgyeknek"

34 (Klosterfrau, cloistered women) adott szülői ajándékok esetében találjuk. Sippar városában a helyi családok legalább egy leányukat Samasnak, a napistennek szentelték. A leányok nem házasodhattak és nem lehetett gyermekük, életüket pedig a napisten templomszervezetének irányítása alatt működő elzárt negyedben, az ún. kolostorban kellett leélniük. Nem voltak összezárva, saját lakóházban éltek és önálló háztartásuk volt, valamint résztvettek az üzleti életben. A kolostor presztízse olyan magas volt, hogy sok előkelő család más városból is idehozta leánygyermekét, és voltak köztük királylányok is. A kolostorba vonulásukkor a fiúi örökrésznek megfelelő nagyságú ajándékot kaptak, ez volt a jegyajándék megfelelője. Általában a fiútestvérek örököltek utánuk, de amennyiben a szülők az ajándékozási szerződésben ezt külön megemlítették, akkor szabadon rendelkezhettek tulajdonukkal, például idős korukban gondozás fejében örökbe adhatták fiatalabb társnőiknek. A családi vagyon elajándékozását a szülők halála után, vagy más korábban a fiútestvérek gyakran támadták meg bíróság előtt, ezért a kolostorhölgyeknek a szülőktől olyan szerződésre volt szükségük, amelyben részletesen rögzítették az ajándékba kapott tárgyak listáját. Mivel a kolostorhölgyek a szüleiktől éppúgy egy teljes lakás és háztartás felszerelését megkapták, mint a házasságra lépett leányok, a nőknek adott ajándékok listái talán a legteljesebb dokumentumai az óbabilóni lakáskultúrának. Az ajándékozási szerződésekben az ágyak és a székek szignifikánsan nagyobb számban fordulnak elő, mint az örökségi okmányokban. Sipparban az ágyak a szövegek 81, Larsában 67, Urban pedig 80 százalékában szerepelnek, a székek esetében ugyanez Sipparban 76%, Larsában 55%, Urban pedig 100%. Az asztalok aránya valamivel kevesebb. Feltűnően nagy viszont a különböző ládák aránya. A számuk esetenként elérhette a 8-10-et is. Az egyes tárgynevek elé rakott minőségi azonosító jelek, az ún. determinatívumok tanúsága szerint általában nádból készültek, valószínű azonban, hogy gyakran fából voltak. Mivel a gabonát mindenki otthon őrölte vagy őröltette, a háztartás legalapvetőbb darabjai a különböző finomságú őrlőkövek (legalább kettő) és a mozsarak (általában egy). 34 A velük kapcsolatos bőséges irodalomból az egyik legjobb áttekintés: HARRIS 1975: 302-332.