Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
Kalla Gábor: Mezopotámia és a Kárpát-medence? A tartariai táblák történeti körülményei
költözik a városokba (POSTGATE 1986). Urukban a látványos templomokat kisebb volumenű épületek váltják fel (FINKBEINER 1986). A Gamdat Nasrkorszakban Dél-Mezopotámiát a különböző válságjelenségek fémjelzik, vagy legalábbis a nagyarányú átalakulások. Egyedül kelet felé, a Perzsaöböl irányában maradt nyitott, úgy tűnik itt nem voltak jelentős politikai riválisok. Valószínűleg innen szerezték be azokat a nyersanyagokat, melyeket korábban nyugatról (T. D. POTTS 1986b). Léteztek persze Szíriában és Anatóliában is olyan települések, melyeket nem hagytak el és folytatták a déli tradíciók egy részét (pl. Arslantepe/Malatya vagy Teli Brak), de a déli újítások már nem érték el őket, így azokat nem is közvetíthették. Ez persze nem zárja a ki teljesen a kapcsolatokat, szintjük azonban minimálisra csökken. Megvizsgálhatjuk, van-e lehetőségünk arra, hogy Erdély és Mezopotámia feltételezett kapcsolatait egyszerűen korábbra tegyük, az említett Urukexpanzió időszakára. Nézzük meg először is, meddig terjednek ki a déli hatások. Viszonylag egyszerű a helyzetünk, mivel létezik egy olyan „diagnosztikus" tárgytípus, amelyből a felszínen mindig találunk, ha ott déliek laktak: az ún. vágott peremű edény (bevelled rim bowl, Glockentopf). Ez a durva, formatálban gyártott gyenge minőségű kerámia óriási mennyiségben fordul elő az Uruk-expanzió minden lelőhelyén, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ahol ezt nem találjuk, ott nem tartózkodtak déli eredetű csoportok. Egyes elképzelések szerint a fejadagok kiosztására szolgáltak, azonban ezt változó méretük miatt sokan kétségbe vonják, egy újabb elképzelés szerint kenyérsütésre használták őket. Kényelmes helyzetben vagyunk, mivel M. Roaf térképre vitte a vágott peremű edények elterjedését (1990, 64-65). Ezen jól látható, hogy a dél-mezopotámiai jelenlét az Amuq-síkságtól (Antiochiaisíkság) nyugatra, tehát Anatóliában már nem mutatható ki. Innen Erdélyt még több mint ezer kilométeres távolság választja el. Köztük számos kulturális elválasztó zóna található. Biegen (1956) hívta fel a figyelmet, hogy a korai történelem nagy részében Anatólia nem hídként, hanem inkább gátként viselkedett, és a késő khalkolitikus időszak éppen ilyen volt. 10 10 Nyugat és Kelet-Anatólia között a kapcsolatok csak a kora bronzkor II. fázisától kezdve élénkültek meg (Early Urban Period), legintenzívebbek pedig a III. fázisban voltak (Period of the Emerging Dynasties). Ez nem meglepő, hiszen különösen az utóbbi időszakot Ezentúl, amennyiben az Uruk-expanzió időszakára helyeznénk a kapcsolatokat, akkor az írástörténeti kitérő tanulságai alapján inkább tokeneket, agyaggömböket vagy legfeljebb numerikus táblákat, ill. azok utánzatait kellene a keleti Mediterráneumban, az Egeikumban és Erdélyben találnunk. Makkay János érvelése szerint nincs szükség arra, hogy közvetlen mezopotámiai jelenlétet mutassunk ki Nyugaton (MAKKAY 1990, 112), hiszen az afganisztáni lazúrkő és a kelet-iráni zsírkő is eljutott Mezopotámiába, anélkül, hogy sumer tárgyak kerülnének elő ezekben a térségekben. Ez persze részben igaz, eredeti dél-mezopotámiai darabok tényleg nem kerültek elő a nyersanyagok forrásvidékén, ugyanis a Kr. e. 3. évezredben a sumerek nem maguk foglakoztak a kereskedelemmel, hanem iráni, Indus-völgyi és Perzsa-öböli kereskedők hozták az árut vagy közvetlenül Mezopotámiába, vagy a kereskedelmi kapuként működő Bahrein szigetére. Viszont hasonló stílusban díszített zsírkő (klorit) edények széles körben elterjedtek Mezopotámiában, Szíriában, Iránban, a Perzsa-öböl mentén, az Indus-völgyben, Afganisztánban és Közép-Ázsiában (KOHL 1978). A mezopotámiai hatások egészen Afganisztánig és Közép-Ázsiáig kimutathatóak (T. POTTS 1994, 286-290) Ez azt jelenti, hogy - bár a csere nyilvánvalóan közvetítőkön keresztül folyt a nyersanyagok forrásvidéke és a felhasználó közötti intenzív kommunikáció itt egyértelműen kimutatható, szemben az Erdély és Mezopotámia között feltételezett kapcsolatokkal. ARANYKERESKEDELEM? Mit kereshettek volna mezopotámiai kereskedők Erdélyben? Makkay János szerint erdélyi aranyat (1990, 108-111), ugyanis Tartaria és Tordos közel fekszenek azok lelőhelyeihez. Rögtön egyértelműen le szeretném szögezni, hogy egyetlen konkrét adat sem támasztja alá, hogy Dél-Mezopotámiába Kárpát-medencei arany került volna. 11 Erre nem is volt szükség, hiszen Mezopotámia közvetlen környékén és távolabb számos olyan térség van, amely kiaknázható lelőa nagyméretű korai urbánus települések és a gazdag fejedelmi temetkezések, ill. kincsleletek a jellemzik (YAKAR 1985). II Ezt Makkay János is elismeri: „Nincs tehát közvetlen adat egyelőre az erdélyi arany összegyűjtésére és más vidékekre való szállítására a tartariai táblák számára szóba jöhető időpontban, a 3. évezred első két századában." (1990, Ili)
