Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

T. Bíró Katalin-Regenye Judit: Tűzkőbánya és feldolgozó telepek. Egy Szentgál (Veszprém megye) környéki neolitikus lelőhelycsoport kutatása

T. BÍRÓ KATALIN-REGÉNYE JUDIT TŰZKŐBÁNYA ÉS FELDOLGOZÓ TELEPEK EGY SZENTGÁL (VESZPRÉM MEGYE) KÖRNYÉKI NEOLITIKUS LELŐHELYCSOPORT KUTATÁSA A LELŐHELYCSOPORT FEKVÉSE Szentgál (Veszprém megye) határában található a Tűzkőveshegy, Magyarország legkiterjedtebb kova nyersanyag kitermelő helye. A bánya jelentőségét területén kívül jelzi az a tény is, hogy az onnan kikerült kőnyersanyag feldolgozott formában igen nagy gyakorisággal fordul elő neolitikus lelőhelyeken. (BIRÓ-REGENYE 1991) Kiemelkedő helyzetét mutatja továbbá, hogy a Tüzköveshegy közvetlen közelében találunk 8 késő neolitikus telepet, amelyek kétséget kizáróan kapcsolatba hozhatóak a bányával Szentgál, Ajka, Bánd, Herend és Városlőd határában. A TÜZKÖVESHEGY FELTÁRÁSA (BIRÓ 1995) A bánya eddigi kutatása nem szolgáltatott egyértelmű bizonyítékot a művelés korára vonatkozóan. Valószínűleg a müvelés hosszú időn keresztül folyt: erre utal a kitermeléssel megbolygatott terület nagysága és a változatos formájú, mélységű bányagödrök, amelyek üstszerű apró gödröktől a mély, csapásirányú vágatokig terjednek. A feltárások során korhatározásra alkalmas leletanyag nem került elő. A műhelytörmelék tipológiai módszerekkel nem datálható. Kerámiatöredéket, agancseszközt nem találtunk. A műveléssel feltételesen összekötött faszénleletek (ékek?) két, egymástól független C-14 labor adatai szerint is újkoriak. A SZENTGÁLI KŐANYAG ELŐFORDULÁSA RÉGÉSZETI LELŐHELYEKEN Keltező leletek hiányában a bánya korát közvetett módon, a régészeti anyagban való előfordulás szerint próbáltuk meghatározni. Feltételezésünk és a környékbeli régészeti lelőhelyeken talált kőeszközök nyersanyagának vizsgálata szerint a paleolitikumban elkezdődött a bányászat, és a vaskorig kimutatható a szentgáli nyersanyag (radiolarit) jelenléte. (BIRÓ-REGENYE 1991) Ebből a megközelítésből és a neolitikumra koncentrálva a nyersanyag kitermelésére és feldolgozására utaló adatokat kerestünk. A BÁNYA SZEREPE A NEOLITIKUMBAN A NEOLITIKUM TÖRTÉNETI VÁZLATA A TÜZKÖVESHEGY KÖRZETÉBEN Ny-Magyarország neolitikumát három kultúra képviseli: a vonaldíszes kerámia kultúra, a Sopot kultúra és a lengyeli kultúra. A vonaldíszes kerámia kultúra és a lengyeli kultúra jellemzője a csoportos települési hálózat, a csoportok közötti lakatlan sávokkal, azaz közösen hasznosított erdős háttérterületekkel. (LENNEIS 1982, 1) A vizsgált területen 2 nagy települési csoportot találunk, melyek elterjedési határa pontosan megegyezik a két kultúra idején. A szentgáli tűzkőbányá a két csoport közötti sávban található, tradicionálisan lakatlan helyen. A szentgáli Tüzköveshegy közvetlen környéke, ritka kivételektől eltekintve, lakatlan az őskorban annak ellenére, hogy a nyersanyag hasznosítása (feltételezésünk szerint, bányászata is) folyamatos volt az évezredek során. A Sopot kultúra a két, egymással genetikai kapcsolatban levő kultúra közé beékelődött rövid életű, kevés lelőhely által képviselt, idegen eredetű népcsoport, ennek következtében települési struktúrája is elüt azokétól. A VONALDÍSZES KERÁMIA KULTÚRA VISZONYA A BÁNYÁHOZ A vonaldíszes kerámia kultúra legközelebbi lelőhelyei a bányától 20-30 km távolságban találhatóak, azaz nem hagyták el természetes élet-terüket, hanem időszakos expedíciókkal szerezték be a szükséges nyersanyagot. (BIRÓ 1991, 56) Ez megfelel a bánya és telepek egymáshoz való kapcsolata általánosan ismert típusának. (LECH 1981,273; LECH-