Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
T. Bíró Katalin-Regenye Judit: Tűzkőbánya és feldolgozó telepek. Egy Szentgál (Veszprém megye) környéki neolitikus lelőhelycsoport kutatása
ROOK-STÇPNIOWSKI 1984) A lelőhelyek kőanyaga intenzív felhasználásra utal, elsősorban a bányától délre 20 km-re, a Vázsonyi-medencében található Mencshely környéki lelőhelycsoporté, ahol 1987-ben végeztünk kisebb feltárást (REGÉNYE 1991; BIRÓ 1991). Erről a területről nagyobb mennyiségű felszíni leletanyaggal rendelkezik a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Mészáros Gyula korábbi gyűjtéséből (MÉSZÁROS 1948). A leletanyag mennyisége és összetétele jól illusztrálja a lelőhelycsoport kőfeldolgozó, elosztó szerepét (a Mencshelyen feltárt kőanyag 95%-a a Déli-Bakonyból származik). (BÍRÓ 1991) Ki kell emelnünk az elmúlt évek kutatásának a vonaldíszes kultúra legidősebb szakaszára vonatkozó eredményeit. Ebben a - kizárólag a legújabb kutatások eredményeként körvonalazódó, történeti szempontból rendkívül érdekes horizontban („proto-Linear-horizont" vagy legrégebbi vonaldíszes kerámia kultúrája), amely a legkorábbi neolitikumot képviseli a területen, a szentgáli radiolarit dominanciája figyelemre méltó. Morvaországi és bajor kutatók szerint (I. Mateuicova, D. Gronenborn) a szentgáli radiolarit kiterjedése, sőt dominanciája egészen a Felső-Duna-völgyig követhető. Ugyanebben az időszakban az Alföld északi határán létesült kora neolitikus telepeken (Mezőkövesd-Szentistván, Füzesabony-Gubakút, Méhtelek) szintén kimutatható a szentgáli nyersanyag jelenléte, ami a későbbiekben (a vonaldíszes kerámia kultúra virágkorában) eltűnik az Alföld középső és keleti részéről. A SOPOT KULTÚRA VISZONYA A BÁNYÁHOZ A Sopot kultúra Horvátország területéről érkezett Ny-Magyarországra annak a történeti folyamatnak a részeként, amely DK-Európában a Vinca C periódus, attól északra pedig a lengyeli kultúra kialakulásához vezetett. Idegensége kifejeződik a kohásznál atban annyiban, hogy a szentgáli radiolarit szerepe nem elsődlegesen fontos (BIRÓ-PALAGYIREGENYE 1989). Helyette, ugyancsak a dunántúli radiolaritokon belül, a sárga-mustársárga „úrkút-eplényi típust" használják előszeretettel, ami szinte korjelző értékű szint a középső és késő neolitikum átmenete idején. Az idegenség továbbá kifejeződik abban is, hogy nem ismerve a tradíciót, a kultúra települést hoz létre a bánya egyébként addig lakatlan környékén (Ajka-Csók u.), de nem annak kiaknázására. A LENGYELI KULTÚRA VISZONYA A BÁNYÁHOZ A késő neolitikumban egy, a korábbitól eltérő modellel találkozunk a bánya és a telepek viszonyát illetően. A lengyeli kultúra lelőhelyeinek többsége a már említett két területi csoport határain belül található. Ugyanakkor a bánya kiaknázására és védelmére egy nyolc településből álló „gyűrű" veszi körül a Tűzkőveshegyet - a korábban lakatlan vidéken, a települési csoportoktól elszakadva: Szentgál-Füzikút, Szentgál-Teleki-dűlő, Szentgál-Tobán, Ajka-Pál major, Ajka-Fekete-hegy, Bánd, Herend-Csapberek, Városlőd-Ujmajor. A települések életében a kőanyag feldolgozása szemmel láthatóan jelentős tényező volt, bár emellett a hagyományos neolitikus gazdálkodás szerepe minden jel szerint elsődleges maradt. (Erre utalnak pl. a sarlófényes pengék, őrlökő-töredékek, és ahol a talajban megmaradt - állatcsontok.) A telepek sűrű elhelyezkedése a korábban lakatlan területen feltehetően a fokozott területvédelem, és ugyanakkor az intenzívebb kitermelés érdekeit szolgálhatta. (BIRÓ-REGENYE 1991) A lelőhelyek egymástól 4-8, a nyersanyagforrástól 3-9 kilométerre fekszenek csupán, és a felszíni leletek alapján egykorúnak látszanak. A bánya feltárásával párhuzamosan 1986 óta szondázó ásatásokat végzünk a településeken azzal a szándékkal, hogy feltételezett egykorúságukat bizonyítani tudjuk. Eddig 3 lelőhely kutatása történt meg. A feltárások a viszonylag szerény megkutatott felszínhez képest igen gazdag leletanyagot eredményeztek, különösen a kőeszközök tekintetében. SZENTGÁL-FÜZI-KÚT A települési gyűrű egyik tagja Szentgál-Füzi-kút, ásatására 1986 és 1988 között került sor. A település egy meredek domb oldalán található, kiterjedése 500 x 700 m. Természetes vízforrásul a domb lábánál három kút szolgál, ezek a római korban már biztosan létezett ősi források. Folyóvíz ma nincs a környéken. A megkutatott terület nem túl nagy és nem összefüggő, emiatt csupán egyetlen olyan objektumot találtunk, amely házként értelmezhető, a csekély mélység miatt a ház és a gödrök nagyobbik része a szántás és az erózió áldozatául esett. A feltárt 13 gödör közül 1 késő bronzkori, a többi a lengyeli kultúra fiatalabb időszakából való. A telep területéről két sírt ismerünk. Az 1. (hamvasztásos) sír jórészt megsemmisült, egyetlen edény volt a melléklete. A 2. sír (csontvázas) a
