Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Sümegi Pál: A környezetrégészet problémái Magyarországon

esetében a tölgy és mogyoró pollen aránya csökken le drasztikusan és a bükk, gyertyán pollen aránya nő meg ugrásszerűen, majd a bükk és gyertyán aránya csökken drasztikusan és a kiterjedt erdőirtások során, az irtványokon szétterjedő nyírfa pollenaránya nő meg ugrásszerűen és néhány gabonaféle és taposott gyomok pollenje is jelentősebb mennyiségben került elő (Willis et al. 1998). Ezek az adatok azt jelzik, hogy a régészeti, régészeti zoológiai adatok alapján is nagyállattartó, gabonatermesztő kultúrák kisebb kiterjedésű legelőket és szántókat alakíthatott ki a vizsgált területen. A fák pollenarányának ciklikus változásai jelzi, hogy a paraszti gazdálkodás mellett a kohászathoz szükséges fakitermelés és faszén előállítás is igen fontos volt a területen ebben a kulturális periódusban is. A VII. EMBERI HATÁS KIALAKULÁSA 2000-1500 BC ÉVEK KÖZÖTT: A talajerózióval járó hetedik emberi hatás a középső bronzkorban alakult ki, amikor a Hatvani kultúra területére egy új, égei és mediterrán kulturális hatásokat tükröző kultúra, a Füzesabonyi nyomult be (Kovács, 1977, 1984). Ez a kultúra folytatta a teli életmódot az Alföldön és a behúzódott a középhegység folyóvölgyeibe is, de a régészeti adatok alapján úgy tűnik, hogy a Hatvani kultúra közösségei fennmaradtak a középhegységi zónában (Bóna, 1992). A paleoökológiai adatok azt jelzik, hogy ezek a közösségek folytatták az erdészeti, kohászati és élelmiszertermelő tevékenységüket. A nyírfa pollen, a páfrány spóra dominanciájának növekedése és a bükk, gyertyán csökkenése jól jelzi, hogy a bronzkor kezdetén kialakult, irtványokat kialakító, fakitermelésére alapuló emberi hatások a középső bronzkorban is folytatódtak. A VIII. EMBERI HATÁS KIALAKULÁSA 1200-800 BC ÉVEK KÖZÖTT: A későbronzkori Piliny kultúra (Kemenczei, 1984) és a bronzkor/vaskor határán kialakult Kyjatice kultúra (Kemenczei, 1970) elterjedésének súlypontja az Északi-középhegység területén, a Putnoki-dombság környezetében helyezkedett el. A két kultúrának összesen 80 lelőhelyét lehetett a keleméri Kis-Mohos tó körüli 50 kilométeres sugarú körön belül kimutatni Magyarország területén (13. és 14. ábra). A két kultúra közül a legerőteljesebb hatással a Kyjatice lehetett a környezetére (Kemenczei, 1970), mert egy igen jelentős erődrendszert épített ki a középhegység és az Alföld határán, valószínűleg egy másik kora vaskori (Gáva) kultúra támadásaival és hódításaival szemben. A paleoökológiai adatok alapján úgy tűnik, hogy a gyertyán, bükk pollenarányának teljes visszaesése, az irtványt kedvelő páfrány, nyír és a tölgy előretörése, az erdők szerkezetének, a vegetációnak a teljes változása összefügghet a nagyarányú építkezésekkel, a helyenkét 1-2 km

2 területű földvárak építésével (Patek, 1973). Az i. e. 8. században a régészeti és történelmi adatokkal párhuzamosan a paleoökológiai adatok is elnéptelenedést, erdőregenerálódást, talajerózió csökkenését jeleznek a vizsgált területen. A kelet-európai népek beáramlása (preszkíta, szkíta kultúrák megjelenése és térhódítása) (Patek, 1974; Párducz, 1973), a sztyeppéi jellegű nagyállattartásnak, köztük a ló tenyésztésének előretörése következtében a korai vaskor második felében elsősorban a Magyar Nagyalföld területei kerültek előtérbe az emberi megtelepedés és gazdálkodás szempontjából. így a bronzkorban kialakult szinte folyamatos emberi hatás a kora vaskor második felében fokozatosan lecsökkent a vizsgált területen. A IX. EMBERI HATÁS KIALAKULÁSA 300 BC ÉS 100 AD ÉVEK KÖZÖTT: A kora vaskor második felében bekövetkezett környezet regenerálódási folyamatot nagy valószínűséggel a fejlett vaseszközökkel rendelkező kelta közösségek megjelenése szakította meg (15. ábra) és a késő vaskor kialakulását követően olyan tájátformálódás indult meg, amely egyértelműen jelzi, hogy az emberi hatás egy olyan szintre érkezett, ahol a környezet fejlődése a korábbihoz képest gyökeresen más irányt vett és a táj teljes körű regenerálódására már csökkenő lakosságszám és emberi hatás mellett sem volt lehetőség. A kelta korban a bükkerdő teljesen eltűnik a területről és a Kis-Mohos tavat övező lejtőket különböző fűfélék és páfrányok borítják csak, míg a láp peremét valószínűleg nyírfaerdő szegélyezte és folyamatos talajerózió alakult ki. A talajeróziót erőteljes helyi erdőégetés előzte meg, mert a bemosódott talajban jelentős mennyiségű, 2-20 mm nagyságú égett faszenek kerültek elő. Ugyanakkor a gabonafélék pollenaránya nem növekedett meg számottevően. A