Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Sümegi Pál: A környezetrégészet problémái Magyarországon

bemosódott talajhoz jelentős mennyiségű homok és kavics keveredett. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a kelták (Szabó, 1971) a vizsgált területen letelepedtek és erőteljes építkezésbe kezdtek. A régészeti feldolgozás hiányában csak feltételezzük, hogy a Várdombon található középkori vár alapjait és alapstruktúráját ekkor építhették meg és egy kelta erőd miatt alakították ki a szokatlanul nagy felületű, de szántóföldként nem hasznosított nyitott teret. Igen fontos adalék, hogy túlélő kelta közösségekkel számolhatunk a Kárpát-medencének ezen részén (K. Végh, 1975) a Pannóniát elfoglaló római támadást és az Északi-Kárpátok előterét elfoglaló dák támadásokat követően is, hiszen a területen található i. sz. I-IV. sz. barbár kerámiák ezt tükrözik és a római utazók leírásai alapján is ez látszik valószínűnek. A kelták Cotinus elnevezésű törzsét név szerint említi a vizsgált terület környezetéből Tacitus (Kalicz, 1957). A római források alapján tudjuk, hogy ez a törzs vasérc bányászatával foglalkozott a területen. Sajnos pontosabb írott vagy régészeti információk nem állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy eldönthessük a vasérc bányászata kapcsolódott-e a keleméri terület közelébe található rudabányai vasérc előforduláshoz. A X. EMBERI HATÁS KIALAKULÁSA A 100 AD ÉS 1600 AD ÉVEK KÖZÖTT: A Kis-Mohos Tó medrében kimutatható emberi hatások közül a legutolsó és a legerőteljesebb a középkorban alakult ki. A középkor kezdetén valószínűleg a kelta közösségek folytatták a paraszti gazdálkodást, fakitermelést a vizsgált területen, de az i. sz. II. századtól megváltozott a láp medrének hasznosítása. Ezt bizonyítja a Cannabis (kender) pollenjének megjelenése és maximumának kialakulása a fúrás rétegsorában. Valószínűleg a láp medrét visszaduzzasztó, völgyelzáró suvadást felmagasították és kenderáztató tavat hoztak létre. A folyamatos talajerózió, nyitott térségekre jellemző pollenösszetétel folyamatos emberi hatás, állandóan lakott település (lakott erőd?) kialakulását valószínűsíti. A talajeróziós nyomok és a pollenösszetétel azt jelzi, hogy a népvándorlás korában is fennmaradt a folyamatosan lakott emberi település a vizsgált területen (K. Végh, 1968, 1971), de a kelta közösségek környezet átalakítását meghaladó emberi hatás csak a magyar honfoglalás és letelepedéstől, a IX/X. századtól kezdve alakult ki. Az összes történelmi és prehisztorikus nép közül a magyarok voltak az elsők, akik a Kis-Mohos tavat övező lejtőkön gabonát termesztettek. A magyarság megtelepedését (K. Végh, 1970) követően a föld hasznosítása folyamatosan növekvő jelleget öltött, amelynek csúcsa X-XV. században alakult ki. A talajeróziót jelző elemek maximumai, a kender, a gabonapollen maximuma, a szántóföldek, legelők, utak mentén elterjedt taposást kedvelő gyomok (köztük a Plantago lanceolata - lándzsás útifű maximuma) gyakoriságának növekedése egyértelműen kapcsolódhat a növekvő népességszámhoz, a kiépülő középkori faluhálózathoz, a megnövekedett településszámhoz a XI. században megépített vagy földvárból átépített kővárhoz. A magyarsághoz kötődő legerőteljesebb emberi hatások a XVI. századig tartottak, majd a területen megközelítőleg a XVII. századtól a mohaláp (Sphagnum) regenerálódott. Ez alapján emberi hatás csökkenésére, elnéptelenedésre következtethetünk. ÖSSZEFOGLALÁS A keleméri Kis-Mohos Tó zavartalan magkivételü fúrásanyagán végzett őskörnyezettani (üledékföldtani, geokémiai, radiokarbon, pollenanalitikai) vizsgálatok eredményeinek geoarcheológiai (régészeti geológiai) értékelése alapján rekonstruáltuk az üledékgyűjtő közelében élt emberi közösségek egykori környezetét. Megállapítottuk, hogy az epigravetti és kora mezolit közösségek a pleisztocén végén még zárt tajga környezetben, a késő mezolit közösségek már zárt lomboserdei környezetben élhettek a vizsgált területen. A két kultúrahorizont erdei környezete közötti különbségeket a globális klímaváltozás hatására lezajlott helyi környezetfejlődés alakította ki. A hőmérséklet növekedésének hatására a vegyeslombozatú tajgaerdő leégett és helyén zárt lombos erdő alakult ki. Az eltérő mállás és elemakkumuláció hatására a korábbi podzoltalaj barna erdei talajjá fejlődött át. A kialakuló rendkívül fajgazdag, eredeti, emberi hatástól mentes közép-európai típusú tölgyeserdei környezetben az i. e. 6. évezred második felében jelent meg a termelő gazdálkodást folytató ember. A produktív gazdálkodás kialakulásától kezdődően a területnek a faanyagát használták fel, kezdetben valószínűleg kerámiaégetésre, majd a rézkortól kohászati célokból. Feltételezhető, hogy a kohászat kialakulásával egyidőben megváltoztatták az erdők faállományának összetételét és bizo-