Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Sümegi Pál: A környezetrégészet problémái Magyarországon

pontatlan definíciót megfogalmazzuk a magyarországi fizikusok mintájára (régészet az, amivel a régészek foglalkoznak). Ugyanakkor ezek a kijelentések - akaratlanul is - további megismerés-elméleti és megközelítésbeli problémát takartak: c) Úgy tüntették fel a régészetet, mintha ez a tudomány nem „küszködne" a többi időtudomány problémáival, a tafonómia következtében bekövetkezett információvesztéssel, a feltárhatóság és megismerhetőség problémáival és az „alapvetően empirikus tudományhoz tartozó" (Kalicz-Raczky, 1977. p. 76) régészet megállapításai valamiféle „nagyobb fokú" bizonyossággal rendelkeznének a természettudományos módszerekkel felvetett megfogalmazásokkal, problémákkal szemben. A legérdekesebb a viszonyulása Kalicz-Raczky (1977, p. 77) cikkének a tudományos primer vagy nullahipotézisekkel szemben, hiszen megállapítják, hogy nem fogadható el tehát, hogy a régész már kész hipotézisekkel megy ki például az ásatásra, s ott a megfigyelt tényeket veti egybe a készen hozott feltevésekkel. (Itt nem is szólunk arról, hogy honnan venné a régész az ilyen „primer hipotéziseket"). Ezen a ponton találhatjuk a régészet legfontosabb megismerés-elméleti és tudományfilozófiai problémáit. Ilyennek tekinthető, hogy a kerámiákon megfigyelhető ember által készített motívumok vagy az egyes eszközök, eszközkészítési technikák kultúrafüggőnek tekinthetők-e minden esetben és ha igen, kultúraváltásnak tekinthető-e megváltozásuk? A kultúraátadás, az emberi tudás átadása emberek, csoportok beolvadásával, tapasztalatátadás során vagy technológia másolásában nyilvánul-e meg? A természeti népeknél megfigyelhető jelenségek adaptálhatók-e minden esetben a régészet során feltárt jelenségekre, leletekre, objektumokra? Valószínűleg ezekben a tárgykörökben kereshetők a régészetnek a legfontosabb primer vagy nullhipotézisei és a régészeti megismerésnek a napjainkban kirajzolódó korlátai. Ezek a kérdések a régészet tudományának alapdiszciplínáit érinti, és ha ezeket alaposan végiggondoljuk, egyértelműen mutatják, hogy minden régész az eddig felhalmozott tudás és tapasztalat alapján nulla- vagy primer hipotézissel kezdi meg az ásatásait tudományfilozófiai és megismerhetőségi szempontból, csak az a kérdés, hogy szembe mer-e nézni ezekkel a tényekkel és megközelítéssel? Visszatérve a magyarországi régészeti célú őskörnyezeti kutatásokra, a Vekerdi László és Kalicz Nándor-Raczky Pál cikkváltását követően igen komoly csend támadt a hazai tudományban az angolszász újrégészeti irányzat körül. Annak ellenére, hogy ez a témakör igen sok, természettudományi szakembert érintett. Valószínűleg többen is úgy gondolták, hogy ez vita a régészet belügye. Különösen vonatkozhat ez a Magyar Állami Földtani Intézet szakembereire, mivel munkájuk révén nemzetközi szinten is kimagasló volt a geológusok és régészek együttműködése az ősember és környezetének kutatása terén (pl. Kadic Ottokár tevékenysége). Bár ez a szerep az 1948-ban bekövetkezett, mindmáig érthetetlen (Filep-Kozák, 1994) közoktatási és tudománypolitikai koncepcióváltást követően fokozatosan átalakult (Kozák et al. 1996). Az ipari, politikai és a tudománypolitikai érdekkörök negatív hatásai ellenére szerencsére mindig maradtak olyan szakemberek a MAFI-ban (Kretzoi, 1957; Vértes-Kretzoi, 1965; Kretzoi-T. Dobosi 1991; Krolopp, 1962, 1968, 1989, 1991; Kordos, 1981; Bácskay, 1980, 1981, 1982, 1991; Kordos-Ringer, 1991), illetve a MÁFI-n kívül (Vörös, 1982, 1983), akik ezt az igen fontos tudományágat átmentették. Ez mellett nagyon fontos szerepet játszott a debreceni MTA Atommag Kutató Intézetben a radiokarbon laboratórium kifejlesztése és radiokarbon mérések hazai megvalósítása, a régészeti célú tömeges radiokarbon mérés biztosítása is (Csongor et al. 1982; Hertelendi et al. 1989, 1995). Ennek ellenére a régészeti geológiai, környezetrégészeti vizsgálatok körül kialakult csendet a régészet oldaláról Kalicz Nándor professzor felismerése, igen korrekt kutatói, emberi magatartása és beismerése (Kalicz, 1983. p. 3; Kalicz, 1991. p. 7) törte meg. Ehhez a véleményváltozáshoz igen nagymértékben hozzájárulhatott Andrew Sherratt oxfordi régész magyarországi látogatása és publikációi is (Sherratt, 1982, 1983). Ennek a tudománypolitikai váltásnak köszönhetően több, nagyszerű publikáció született környezetrégészeti témakörben, elsősorban Jerem Erzsébet és kutatócsoportjához kapcsolódóan (Jerem et al. 1985, 1986, 1991). Viszont ezek a környezetrégészeti feldolgozások mind régészeti lelőhelyhez kötődtek. Ugyanakkor a feltárt régészeti lelőhelyektől távolabb elhelyezkedő üledékgyűjtő medencék geológiai, geokémiai és paleontológiái elemzései is igen fontos információkat hordoznak. Ilyen régé-