Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Szabó Géza: Újabb eredmények és módszerek a Kárpát-medence késő bronzkori tárgyainak archaeometallurgiai vizsgálataiban

pi felvételeken is látható, az ötvözet szövetszerkezetében elkülönülve, kis kékesszürke foltok formájában. /Fig.2.1./ A drótspirál töredék egyik ikerkrisztalHtjának belsejében mért adatok jól mutatják, hogy az alfa fázisú szemcsében egyáltalán nincs feloldott ólom. (130., GSS13.) A hőkezelt tárgyak esetében a kis mennyiségű, oldatlan ólom még az ónnál is nagyobb mennyiségben, olykor szinte teljes egészében a felszínre vándorol, mint például a lemezhátú fibula esetében (87. GSS36.), ahol a felszínen 25,25%-os arányban mutatható ki.

9 Más esetekben az ólom dúsulása a hőkezelt tárgyak felszínén az eredetihez képest tizenötszörös (77.)

10 vagy akár majdnem százszoros (130. GSS16.; GSS14.)" is lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a főként a hőkezelt tárgyaknál előforduló felszíni ólomkiválás miatt a régészeti leletek vizsgálatakor a csak a felszínt, illetve a felszín közeli rétegeket érintő, általában roncsolásmentesnek nevezett vizsgálati eljárások mérési adatai - az ónkiváláshoz hasonlóan - csak fenntartással kezelhetők. A vizsgált tárgyak többségében a vas ugyancsak tizedszázalékos nagyságrendben van jelen, de a hőkezelt bronzok felszínén a Fe-mennyiség valamelyes dúsulása figyelhető meg. (70., 130. GSS16., GSS14.) Nagyobb arányú, 6%-os felszíni vaskiválás csak egy esetben, a lemezhátú fibulánál mérhető. (87.) A szövetszerkezetekről készítettt képek elemzése során a vastartalom magasabb, százalékos arányban mérhető mennyisége alapján külön csoportot alkottak az öntőlepények. (174., 177-178., 181., 184-186.) Ezeknél a tárgyaknál a röntgenflou9 SEM-analízis %-os eredménye (GSS29) (Idő: 100 s; energia: 20 keV, terület: 1 K FR; focus: 15) Fe Cu Zn As Pb Sn Sb Ni 0,44% 92,03% 0,52% 00 00 6,55% 0,15% 0,31% 10 SEM-analízis %-os eredménye (GSS36):(Idö: 100 s; energia: 20 keV, terület: 5 K S; focus: 15.) Fe Cu Zn As Pb Sn Sb Ni 6% 68,61% 00 00 25,25% 3,8% 0,09% 0,19% SEM-analízis %-os eredménye (BRBRONZ16b minta csiszolata): Fe Cu Zn As Pb Sn Sb Ni 0,14% 94,54% 0,38% 0,63 0,60% 3,1% 0,34% 0,28% SEM-analízis %-os eredménye (BRBRONZlób minta felszíne): Fe Cu Zn As Pb Sn Sb Ni 0,52% 70,36% 00 0,69% 9,03% 19,35% 00 0,5% 11 SEM-analízis %-os eredménye (drótszál közepe, GSS16):Idő: 100 s; energia: 20 keV, terület: 1 K FR; focus: 15.9 Fe Cu Zn As Pb Sn Sb Ni 0,19% 92,15% 0,05% 0,53% 0,17% 6,22% 0,32% 0,37% SEM-analízis %-os eredménye (egyetlen ikerkrisztallit, GSS13):(Idő: 100 s; energia: 20 keV, terület: 5 K RR; focus: 15) Fe Cu Zn As Pb Sn Sb Ni 0,19% 92,47% 00 1,73% 00 5,22% 00 0,39% SEM-analízis %-os eredménye (drótszál felülete, GSS14): (Idő: 100 s; energia: 20 keV, terület: 1 K S; focus: 15) Fe Cu Zn As Pb Sn Sb Ni 1,18% 66,18% 0,34% 00 15,78% 15,73% 00 0,79% reszcensz mikrospetrum-analízisek ábráin jól láthatók a 4%-körüli vastartalmat jelző, határozott Fecsúcsok, és a más tartományokban szinte teljesen sima görbe a jól mutatja a rendkívül alacsony, csak tizedszázalékokban mérhető óntartalmat. Az elemzett tárgyak ötvözőanyagtartalma a mikroszkóp alatt megfigyelt csiszolatok képének megfelelően - egyéb, tizedszázalékos nagyságrendben jelenlévő szennyezőknek tekinthető fémek jelenléte mellett - minden esetben alacsony óntartalmú bronzra utal. Ettől csak az öntőlepények összetétele tér el, melyeknél a vas aránya magasabb, 4% körüli, míg óntartalmuk egészen csekély. A fentiek alapján jól látható, hogy a régészeti bronzleletek vizsgálata során lényeges eltérés mutatkozik az összetételvizsgálatok adatainak arányai között a tárgyak megmunkálása, a vizsgálati eljárás és a mintavétel helyének függvényében. A VIZSGÁLT LELETEK ÉRTÉKELÉSE A KEMÉNYSÉGMÉRÉS ADATAI ALAPJÁN A tárgyak keménysége rendkívül széles skálán mozog: a rendkívül alacsony 31,9, 32,5 Hv értéktől (89., 168.)

12 annak többszöröséig, a 303 Hv keménységig (17.) terjedhet. A fém tulajdonságait, így a keménységét is, alapvetően az ötvözéssel és/vagy a szövetszerkezet megváltoztatásával lehet befolyásolni. A fentiekből kitűnik, hogy a vizsgált tárgyak összetételét tekintve nincs olyan jelentős eltérés, ami magyarázná a keménységi érték többszörös nagyságú változását. Ez arra mutat, hogy a vizsgált régészeti leletek esetében a használhatóság mértékét meghatározó keménységet a szövetszerkezet átalakításával, hőkezeléssel, utólagos megmunkálással érték el. Ebből a szempontból vizsgálva a mért Hv-értékeket az adatok jól körülhatárolható, a csiszolatok mikroszkópi elemzése során is megfigyelt csoportokat mutatnak. Az öntött állapotú tárgyak keménysége 63,9 Hv és 102,5 Hv érték között változik. A szövetkép és az anyagösszetétel-elemzések különbsége alapján az eltérés főként a hülés sebességével, s csak kisebb mértékben magyarázható a kristályosodás típusával. A jelzett keménységi érték felső határához például a jobban feldolgozott - feltehetően többször is megöntött tárgyak -, az alsóhoz az egyszerűbbek állnak 12 Két esetben ( 89.: 31,9 Hv; 168.: 32,5 Hv) mértünk rendkívül alacsony Hv-értéket, mindannyiszor megolvadt, megégett, hólyagos szerkezetű tárgynál. Valószínű, hogy a kis keménység az erős korrózióval és a hólyagos szerkezettel magyarázható, ezért inkább csak kivételesnek tekinthető.