Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Sümegi Pál: A környezetrégészet problémái Magyarországon

22 • de még inkább az Alpokban az olasz-osztrák határon jégbe fagyott őskori, jó megtartású, fosszilis emberlelet, népszerű nevén a jégember {^cernan") esete, amelynek eszközét az osztrák régészprofesszor bronzkorinak határozta meg, tipológiai párhuzamok alapján. A másik oldalon - az igen részletes archeobotanikai, paleoantropológiai, archimetriai elemzéseken mellett - a radiokarbon, a metallográfiai vizsgálatok .egyértelműen kimutatták, hogy olyan neolit korú emberről van szó, akinek a jó minőségű rézbaltája alapján fel kell tételeznünk, hogy a neolitikum második felében a réz felhasználása széles körben elterjedtté vált. Ezek az adatok megerősítik azokat a korábbi régészeti adatokat, hogy a réz felhasználása visszanyúlik a neolitikumba (Solecki, 1969), még Európa területén is (Renfrew, 1969) és alátámasztják, hogy a déli és délkelet-európai neolitikum fejlődése során az egyes kultúrák és csoportok, különösen a késő neolitikus szakaszban (Janovic-Ottaway, 1976; Kalicz, 1982, 1991) eljutottak a tudatos rézfelhasználásig és metallurgiáig. A címben megfogalmazottak alapján nem érdektelen, ha megnézzük, hogy a nemzetközi viták milyen reflexiókat váltottak ki Magyarországon és hogyan fogadták a régészeti geológiát és környezetrégészetet a magyarországi kutatók. Az új régészet hazai bevezetésének szánt cikk 1976-ban jelent meg a Valóságban Vekerdi László tollából Új régészet címmel. A szerző .főleg, de nem kizárólag, Colin Renfrew 1973-ban megjelent Before Civilization könyvére alapozva mutatta be a természettudományok (pl.: radiokarbon, évgyűrű vizsgálatok, archeobotanika) és az új tudományfilozófiai eszmék és módszerek térhódításának jelentőségét a régészetben. Cikke alapján Vekerdi László annyira a hatása alá került Renfrew könyvének és szerzőjének, hogy még a nyílt és kemény vitákhoz szokott angolszász tudományos életben is csípősnek, vitára ingerlőnek számító stílusát is átvette (több angolszász régész magát C. Renfrew-t a régészek hivatásos idegesítőjének tartotta az 1960-as és 70-es években), valószínűleg anélkül, hogy végiggondolta volna, hogy a magyar tudománynak más vitahagyományokon nevelkedett képviselői vannak és voltak. Vekerdi cikkében - még 22 év távlatában olvasva is - vitára ingerlő megállapításokat közöl és helyenként egyértelműen felismerhetők benne a generációs ellentétekre utaló jelek, mondatok. A cikknek az újrégészet eredményeinek SÜMEGI PÁL bemutatása mellett ismeretelméleti megközelítései is vannak, igen jó szellemi háttérrel és olvasottsággal, de szintén kifejezetten vitakereső hangvétellel. Véleményem szerint főleg a hangvétel volt az oka, hogy Vekerdinek majdnem sikerült „kiönteni a fürdővízzel a gyereket is", mert a kutatórégészek válasza (Kalicz-Raczky, 1977) nem váratott sokat magára. A válasz igen alapos és részletező volt, a kronológiai, történeti kérdésektől a tipológiai kérdésekig, de Vekerdi indítócikkének hangvétele miatt több ponton személyeskedő jellegűvé vált (KaliczRaczky, 1977. p. 78: „Ilyen mértékű termékcsere nem képzelhető el a Vekerdi- és Renfrew-féle ajándékcsere keretében ") és helyenként egyoldalú ismeretelméleti megközelítésre alapozott kijelentéseket is tett (Kalicz-Raczky, 1977. p. 76; 5. bekezdés). Ugyanakkor egymásnak ellentmondó gondolatokat közölt a természettudományi módszerek felhasználásáról, mert miközben megállapította, hogy ,y4 régészet a legnyíltabb tudományok közé tartozik" (Kalicz-Raczky, 1977. p. 92) a természettudományos módszerek alkalmazását a régészet próbakövén keresztül kívánta csak átengedni: ,JVekünk régészeknek kellő kritikával kell kezelni, s mindenkor segédtudományként kell tekinteni a felhasznált diszciplínákat (Kalicz-Raczky, 1977. p. 77). Ebben a kijelentésben több megismerés-elméleti problémát is sikerült elrejteni: a) Hogyan tudja eldönteni egy alapvetően humántudományokban képzett régész egy fizikai, kémiai, geológiai, őslénytani természettudományos módszerről vagy adatról, hogy alkalmas-e egy probléma megoldására, vagy adatait talán azért nem vesszük figyelembe, mert az uralkodó régészeti nézeteknek ellentmond vagy ellent mondani látszik, esetleg fordítva, azért vesszük figyelembe, mert elképzeléseinkkel, eddigi adatainkkal kapcsolatot mutat? b) Emellett kellemetlen „ízű" a segédtudomány megnevezés is, hiszen a fentebb leírtak szerint ez igaz lehet az archimetriai elemzésekre, de semmiképpen sem igaz a geológiai, őslénytani tudományhoz tartozó őskörnyezeti vizsgálatokra. Ebben a kijelentésben, akár csak a 76. oldalon található mondatban: „bemutatni, hogyan látjuk tudományunk helyzetét mi, gyakorló régészek'' egy kis üzenet is rejtőzik, miszerint a régészet a régészeké. Innen már csak egy lépés kell tenni, hogy egy roppant félrevezető és