Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Szabó Géza: Újabb eredmények és módszerek a Kárpát-medence késő bronzkori tárgyainak archaeometallurgiai vizsgálataiban

utal, hogy a fibula alapanyagául használt bronzszál készítésekor a béta-fázis hőmérséklet-tartományából rendkívül gyors, vízzel való hűtéssel akadályozták meg az egyébként szokásos átalakulási folyamatot. A megvizsgált tárgyak metszetein az ötvözet képe - egyéb, szennyezőknek tekinthető fémek jelenléte mellett - minden esetben alacsony óntartalmú bronzra utal. A VIZSGÁLT LELETEK ÉRTÉKELÉSE AZ ÖTVÖZŐ ANYAGTARTALOM ALAPJÁN A veravári kincslelet tárgyairól készített röntgenfloureszcensz mikrospekrum-analízisek a csiszolatok mikroszkópi képe alapján is levonható, az alacsony óntartalomra utaló következtetéseket támasztják alá. Az óntartalom minden esetben jóval az ón 14% körüli oldódási küszöbe alatt van, amely egyben azt is jelenti, hogy az eszközök további megmunkálásra alkalmas ötvözetekből készültek. A tárgyak zöménél, különösen az egyszerűbb használati eszközöknél az XRF-analízis eredményei szerint az ón százalékos nagyságrendben van ugyan jelen, de a görbéről az is leolvasható, hogy csúcsa egészen kicsi, többnyire 3-4%-os határérték alatt marad. Ezt támasztják alá a SEM-analízisek adatai is. (47., 77.) Némileg magasabb, 7%-körüli óntartalom figyelhető meg az egyszerű, öntött karikánál (90.), és gyakran a kalapált, hőkezelt bronzszálakból készült tárgyaknál is. (112., 130., 87.) A két tárgytípus óntartalma közötti hasonlóság - az egyéb jelenségekkel együtt - a bronzszálak készítéséhez használt nyersanyagok és a késő bronzkorban elterjedt karika alakú öntvények közötti összefüggés problémakörét is felveti. A hőkezelt bronzok esetében gyakran eltérő szerkezetű és színű szövetszerkezet figyelhető meg a tárgy belsejében és felületén, illetve felületének közelében /Fig.4.4./, mikroszkóp alatt pedig nem ritkán az egész felületet borító ónbő háló látható. /Fig. 5.2./ A jelenség pontosabb értékelésére több tárgynál külön is megvizsgáltuk a tárgy belsejében és a felületén mérhető ötvözőanyagtartalom százalékos arányát. Egy tű (77.) és egy drótspirál (130.) töredékéből készített metszeteket pedig kifejezetten úgy készítettünk elő SEM vizsgálatra, hogy a felületből és a keresztmetszetből vett mintákat azonos feltételek mellett vizsgálhassuk. Az volt a célunk, hogy tisztázzuk: van-e az anyagösszetételben műszerekkel is mérhető különbség a mikroszkóppal látható jelenségek mögött, ha ugyanazt a tárgyat a kutatási gyakorlatban megszokott két alapvető eljárással egyszerre vizsgáljuk. A régészeti gyakorlatban különösen a felszínre korlátozódó, roncsolásmentes vizsgálatok, a metallurgiai gyakorlatban pedig inkább a tárgyból vett, roncsolásos minták használata terjedt el. A vizsgálati minta előkészítése során arra külön ügyeltünk, hogy a két kis műgyantába ágyazott anyagminta pontosan azonos magasságban legyen, s így lehetővé váljon a felszín és a csiszolat révén a belső részek teljesen azonos paraméterek, azonos térben, azonos fókusztávolság stb. melletti vizsgálata. Az átlag 3% körüli óntartalmú bronzszálból készített tű töredéke a felszín vizsgálat alkalmával közel 20% óntartalmat mutatott, amely a tényleges ón mennyiségének hatszorosa. A dróttekercs töredékének vizsgálatakor az ón felszíni kiválása kisebb mértékű volt ugyan mint a tűnél, de a mért adatok még ott is a tényleges óntartalom többszörösét jelezték. A vizsgálatok tehát egyértelműen alátámasztották az ónbő felszínre vonatkozó mikroszkópi megfigyeléseket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a főként a hőkezelt tárgyaknál előforduló felszíni ónkiválás miatt a régészeti leletek vizsgálatakor a csak a felszínt, illetve a felszínközeli rétegeket érintő roncsolásmentes vizsgálati eljárások mérési adatai fenntartással kezelhetők. A megvizsgált régészeti leletekben a legtöbb esetben néhány tized százalékos arányban jelenlévő szennyezőanyagok - Fe, Zn, As, Pb, Sb, Ni - és a lemezhátú fibula (87.) elemzési eredményei egyértelműen a felhasznált alapanyag egységes, szulfidos eredetére utalnak. Antimon

7 csak egy nyélnyújtványos sarló esetében (47.) fordul elő százalékos nagyságrendben - ez azonban nem jellemző a többi munkaeszközre (mint ahogy az ugyancsak az ennél a tárgynál mért szokatlanul magas, 1,23%) Ni tartalom sem), ezért ez inkább véletlennek tekinthető.

8 Valószínűleg valamely, a sarló öntésekor másodlagosan felhasznált töredéknek lehetett magasabb antimontartalma. Az ólom többnyire szintén csak tized százalékos nagyságrendben van jelen, de mint az a mikroszkó7 A Kárpát-medencei antimontartalmú bronzok vizsgálatával részletesen foglalkozik: Maclean 1993; Maclean-McDonnell 1996 8 SEM-analízis %-os eredménye: Fe Cu Zn As Pb Sn Sb Ni 0,35% 93,65% 0,28% 00 0,63% 2,56% 1,3% 1,23%