Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Szabó Géza: Újabb eredmények és módszerek a Kárpát-medence késő bronzkori tárgyainak archaeometallurgiai vizsgálataiban

alakú bemélyedések, szélein pedig az anyag síkján túlnyúló, repedezett sorja látható. Az erről a részről vett minta képén jól megfigyelhető a tömörödött szövetszerkezet, melynek átalakulása a felszín közelében jelentős, a belső részek felé azonban fokozatosan csökken. III. MEGMUNKÁLT, HŐKEZELT TÁRGYAK A megvizsgált bronzok döntő többsége megmunkált, hőkezelt tárgy volt. A hőkezelést követően újra megmunkált tárgyak között kés (10., 17.), tű (77.), hegy töredéke (79.), fibula töredéke (88.) és bronzszál egyaránt található. Különösen a kisméretű /Fig.3.1.,4., 4.1./ ikerkrisztallitok mutatnak arra, hogy a tárgyak anyagául szolgáló bronzot gyakran többszöri hőkezelés során nyújtották el a kívánt méretre, s a hőkezeléssel és gyors hűtéssel feszültségmentesített, viszonylag lágy anyagot már csak a hegyes vagy élezett részén kalapálták - meglehetősen keményre. Ezzel a folyamattal a bronz nyersanyagból az alacsony óntartalom ellenére hőkezeléssel, majd egy záró tömörítéssel ideális szerkezetű, gyakorlatilag homogén alfa-kristályokból álló szövetű, kiváló keménységű de mégsem rideg - anyagot hoztak létre. (10., 17., 87.) /Fig.4.2./ Különösen a bronzszálból készült tárgyak metszetein figyelhető meg, hogy a különböző helyről vett minták eltérő képet mutatnak. Egy tű (80.) száránál például jellegzetes, egyenes vonalak mellett hasadt ikerkrisztallitokat láthatunk, s ez azt mutatja, hogy a hőkezelés után már nem munkálták tovább. Az ellapított fej metszetén látható, elnyújtott krisztallitok azonban jól jelzik az ezen részen történt, hőkezelés utáni megmunkálást. A hőkezelt tárgyaknál gyakori kísérőjelenség, hogy - amint az a felszínről készített mikroszkópi felvételeken is jól látható - a krisztallithatárokon jellegzetes formájú ónbő kiválás alakul ki, mely hálószerűén szinte az egész felületet elborítja. /Fig. 5.2.,4./ A megmunkálás után hőkezelt tárgyaknál a csiszolatokon látható, egyenes vonalak mentén hasadt ikerkrisztallitok megjelenése jelzi a feszültségmentesítő eljárást. (63., 82., 89., 92., 112., 124., 130., 149.) A homogenizálás eredményessége - mint az a metszetekből is kiderül - meglehetősen eltérő. Egy fűrészlap-élrész (63.) 400x-os nagyításánál például az ikerkrisztallitok egymástól távoli, szétszórt elhelyezkedése jelzi, hogy a hőkezelés során nem volt teljes a rekrisztallizáció, nem hoztak létre egy homogén alfa-szövetet. A hőkezelés viszonylag alacsony hőmérséklete és rövid időtartama, valamint a hűtés nagy sebessége révén egy lágy, további feldolgozásra alkalmas félkészterméket hoztak létre. Ez különösen fontos volt a különböző célra felhasználható bronzszálak esetében. A bronzszálakra jellemző szövetszerkezet jól nyomon követhető egy drótspiráltöredékéből készített csiszolaton. (130.) /Fig.4.4./ A metszet 400x-os nagyításánál jól láthatók az egyenes vonalak mentén kialakult ikerkrisztallitok, és a szélek közelében kivált, eltérő szerkezetű, sárgásszínű ónbő réteg is. A változó, 40-100 mikron méretű ikerkrisztallitok egy közepesen tömörített, viszonylag lágy, további hidegmegmunkálásra alkalmas alapanyagra vallanak. Egy összeolvadt fibula esetében pedig az, hogy az ikerkrisztallitok határa az erős utólagos hőhatás ellenére enyhén hullámos maradt, arra utal, hogy a rekrisztallizáció nem mindenütt ment végbe teljesen. Ennek oka feltehetően az volt, hogy a fibulát túl rövid ideig érő magas hőmérsékletet gyors hűtés követte. Ez a „hőkezelés" azonban elegendő volt ahhoz, hogy az alfa-kristályok közötti alfa+delta eutektoid maradéka is felolvadjon és megfolyjon, illetve hogy a bronzszál anyaga teljesen kilágyuljon. Ezt a folyamatot más tárgynál is megfigyelhetjük. Egy öntött bronzkarika (90.) szövetszerkezetében az apró, poliéderesen kristályosodott krisztallitok mellett melyek az öntvény gyors hűlésére utalnak - néhány ikerkrisztallit is látható. A metszet képe arra utal, hogy a tárgy készítésekor az öntőformát nem melegítették elő, vagy gyorsan hűlő formát használtak. A néhány elszórtan mutatkozó ikerkrisztallit pedig azt valószínűsíti, hogy a tárgyban egy erőbehatás rácsfeszültséget hozott létre, s ezután hőt kapott vagy a felmelegített karikát munkálták meg. A külső élen 1,1 cm hosszan látható ellapított rész, a törésfelületek közelében a tárgy meghajlása, s a törési szél az egyik oldalon vastagabb, élesebb, az anyag eredeti síkjából való kiemelkedése is erre mutat. A homogenizálás azonban csak rövid ideig tartó és alacsony hőmérsékletű lehetett, mert a teljes átrendeződés nem zajlott le. A megfigyelt jelenségek és a tárgyból hiányzó rész tanúsága szerint az eredetileg öntött karikát darabolás előtt felmelegítették, majd a hiányzó részt letörték belőle. Sajátos képet mutat azon lemezhátú fibula metszete (87.), melyen erősen alakított, nyújtott szövet látható, s egyben jól követhető a nyújtás iránya is. A vizsgált anyagban egyedülálló szövetszerkezet arra