Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Szabó Géza: Újabb eredmények és módszerek a Kárpát-medence késő bronzkori tárgyainak archaeometallurgiai vizsgálataiban

A regöly-veravári leletegyüttes tárgyaiból készített csiszolatok elemzése alapján vizsgált eszközök: I. Öntött állapotú tárgyak - öntött, lassan hűtött eszközök - öntött, gyorsan hűtött eszközök - öntő lepények II. Öntött, hidegen megmunkált tárgyak III. Megmunkált, hőkezelt tárgyak - hőkezelés után megmunkált eszközök - megmunkálás után hőkezelt eszközök I. ÖNTÖTT ÁLLAPOTÚ TÁRGYAK A mikroszkóp alatt is vizsgált tárgyak jelentős részénél megfigyelhető volt az eredeti, öntött szövetszerkezet, de a rácsszerkezetet az utólagos megmunkálás során csak részüknél maradt változatlan. Két kis lemezdarab esetében is sikerült megfigyelni az öntésre utaló szövetszerkezetet. A lekerekített végű, mindkét oldalán lyukas 154. számú lemezcsík metszetén a poliéderesen kristályosodott szemcsék utalnak a tárgy öntésére.

6 A másik, szabálytalan alakú, három oldalán beolvadt szélű, 168. számú lemeztöredék esetében pedig az őskori tárgyaknál leginkább megszokott, dendrites kristályosodás nyomai láthatók: az alfa-fázisú dendritágak között jelentősebb mennyiségű alfa+delta eutektoid szigetek találhatók. /Fig. 1.1./ Az azonban különösen érdekes, hogy a felszínen is kirajzolódó denrites szerkezetnél a krisztallitok határánál szintén kisebb mennyiségű ónbő kiválás figyelhető meg. /Fig.l.2./ Ez a jelenség feltehetően összefügg azzal, hogy mint azt a lemez „beolvadt", az öntőformában nem teljesen megömlött széle is mutatja - a felület hűlése az öntéskor lényegesen gyorsabb volt, mint a középső részé. Azoknál a tárgyaknál, melyeknél a csiszolatok alapján egyértelműen látható, hogy öntéssel állították elő, csak egy esetben találtunk arra mutató jeleket, hogy a hűtés viszonylag gyorsan zajlott le. A veravári kincslelet 111. számú karikájának metszeténjellegzetes dendrites szövetszerkezetben az apró alfa-dendritágak meglehetősen kis méretűek, s a köztük lévő alfa+delta eutektoid is meglehetősen 6 A tárgyakra utaló számok minden esetben a Regöly-Veravár leletegyüttest ismertető cikkben használt sorszámra utalnak. (Szabó 1993) kevés. /Fig. 1.3./ Az öntvény szokásosnál gyorsabb hűlését tudatos vagy véletlenszerű beavatkozás is okozhatta. Gyors hűlést okozhat például a nem kellően előmelegített kerámia-, homok- vagy homokkő öntőforma, vagy a fém forma alkalmazása. Az öntött tárgyakon belül az öntőlepények (174., 177., 178., 181., 184., 185., 186.) metszetein általában csak nehezen vehető ki a viszonylag apró szemcsék határa. Többnyire csak a helyenként megfigyelhető egy-két kisebb elszíneződés és a vas elszórtan jelentkező sötétszürke foltjai utalnak a szennyezőanyagok jelenlétére. Az öntőlepények öntése - egyenesebb oldalukon a gázbuborékoktól erősen hólyagos felületük, pórusos szerkezetük tanúsága szerint - rendszerint sajátos körülmények között, nem zárt formákban történt. H. ÖNTÖTT, HIDEGEN MEGMUNKÁLT TÁRGYAK Az öntött tárgyak között a vizsgált minták alapján a hidegen megmunkált eszközök nagyobb arányban fordulnak elő. Ez a fajta megmunkálás általában csak a tárgy egy részét érinti - legtöbbször az élét. Tőr (9.), tokosbalta (21.), és főként sarló (46-47., 54.) esetében figyelhető meg ez az eljárás. Ezeknél a csiszolatoknál szinte minden esetben megfigyelhető, hogy a tárgy keresztmetszetének szélesebb részein - például a kés hátánál, a köpű pereménél, a sarló merevítőbordájánál /Fig.l.4./ megmaradt az eredeti dendrites vagy poliéderesen kristályodon: szövetszerkezet, az élrész közelében pedig hosszan elnyújtott, erősebben korrodált krisztalitok láthatók. /Fig. 3.1., 2.1./ A dendritágak közötti alfa+deltaeutektoid kis mennyisége minden esetben alacsony óntartalomra utal. (Egyetlen tárgyon belül is jól látható, hogy a kristályosodás gyakran eltérő módon, a vastagabb részeken denritesen, a vékonyabbakon pedig inkább poliéderesen zajlott le. /Fig. 1.4, 2.1-2./) A hideg megmunkálás nyomait az él tömörítésén kívül olyan esetekben is megfigyelhetjük, amikor nyilvánvalóan nem a rácsszerkezet átalakítása, az anyag tulajdonságainak megváltoztatása volt a cél. Gyakran csak valamilyen egyéb munkafolyamat másodlagos kísérőjelenségeként számolhatunk ezzel a szövetszerkezeti változással. A sarlóknál például gyakran visszatérő jelenség, hogy az ívelt penge és a nyélnyújtvány találkozásánál a külső oldalon egy kis kiugró rész van, melynek felső részét - és közelében a sarló hátát is egy darabon - el lapították. A lapos részeken többnyire apró, lencse