Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
Kalla Gábor: Mezopotámia és a Kárpát-medence? A tartariai táblák történeti körülményei
A dél-mezopotámiai expanzióról, ma már nagyságrendekkel többet tudunk, mint korábban. Még a második^világháború előtt a rendelkezésre álló információk alapján (Dijála-völgy, E-Szíria, Amuq-síkság) úgy gondolták, hogy a Gamdat Nasr-korban a mezopotámiai hatások, melyek elsősorban tárgyakban, főleg a geometrikus mintájú pecséthengerekben jelentkeztek, elérték Szíriát, Palesztinát, Egyiptomot, sőt Tróját és az egész Egeikumot. Egyedül Teli Brakból volt ismert olyan építmény, az ún. Szem-templom, amely déli építészet befolyására engedett következtetni (PORADA 1954; FRANKFORT-DAVIES 1971) A kép az Eufrátesz sorozatos nagy gátépítési programjai következtében változott meg. A hatvanas-hetvenes években a Tabqa-gát építésével kapcsolatos leletmentési munkálatok Szíriában, majd a Keban Project ásatásai a hetvenes-nyolcvanas években Kelet-Törökországban sorra tárták fel azokat a településeket, melyeket egyértelműen délmezopotámiaiak építettek kolóniaként egy helyi késő khalkolitikus kulturális környezetben. A szíro-mezopotámiai régió folyóvölgyeiben folytatott újabb leletmentések és terepbejárások során tömegesen bukkannak fel az újabb lelőhelyek, melyek déli típusú leletanyaggal rendelkeznek. Ezek a települések nem azt jelentik, hogy délről kiindulva a későbbi birodalmak mintájára a mezopotámiaiak megszállták volna a teljes mezopotámiai, szíriai, anatóliai térséget, hanem a nagy folyók völgyében haladva szelektíven választottak ki egyes térségeket, ahol településcsoportokat Guillermo Algaze kifejezésével enklávékat hoztak létre. Ezek közötti útvonalakat ún. állomások (stations) biztosították, illetve egyes bizonytalanabb térségekben (pl. Zagrosz-hegység) előőrsöket (outposts) építettek. Ilyen enklávét alkotott Szíriában Habüba KabTraSüd/Tell Qannas, Gabal Arüda, Tell Sëh Hassan hogy csak a legismertebbet említsük, de hasonlók voltak Karkemis és Samsat között Törökországban, vagy N in ive környékén a későbbi Asszíriában. Az enklávék között számos helyi késő khalkolitikus település foglalt helyet, melyekben ugyan kimutatható a déli hatás, de alapvetően helyi kulturális sajátosságokkal rendelkezik (pl. Amuq F típusú pelyvás soványítású kerámia) (ALGAZE 1989, 1993). Az expanzió nem csak erre a térségre terjedt ki, hanem Iránra és a Perzsa-öbölre is, sőt újabban már Egyiptomban a Nílus-deltában is kerültek elő közvetlen dél-mezopotámai hatásokat mutató településnyomok Tall al-Färä'inban, az ókori Butóban (von der WAY 1987; MOOREY 1990). Hamarosan kiderült azonban, hogy nem tartható ennek a jelenségsornak a hagyományos keltezése. Éppen az írástörténet alapján mutatott rá Hans Jörg Nissen - az archaikus táblák kiadását végző berlini munkacsoport vezetője - arra a feltűnő tényre, hogy a növekvő mennyiségű anyag ellenére Mezopotámián kívül egyáltalán nem kerültek elő Uruk IV, ill. Uruk III típusú táblák, annál több numerikus tábla ill. lepecsételt agyaggömb. Ez - sok más egyéb tény mellett - arra utalt, hogy az expanzió Gamdat Nasr-korra datálása nem lehet helyes (NISSEN 1977, 18-19; NISSEN 1986a). 7 Miért keltezték akkor korábban ezeket a jelenségeket mégis erre az időszakra? A választ a névadó Gamdat Nasr ásatásainak körülményei adják meg. A több dombból álló lelőhely ún. B dombján 1926-ban és 1928-ban folytatott feltárásokat az Oxford University és a chicagói Field Museum közös expedíciója, melynek alapvető célpontja az ókori Kis nem messze fekvő lelőhelye volt. Gamdat Nasr fiókásatását 1926-ban S. Langdon, ill. 1928-ban L. Ch. Watelin végezte. A B dombon kiásták egy bizonytalan funkciójú nagy méretű épület maradványait, benne számos korai táblával, pecsétlenyomattal és sajátos festett edényekkel (MOOREY 1976; MATTHEWS 1992). Még a leletek publikálása előtt 1930-ban Baghdadban egy régészeti szimpozionon, melyen szinte minden Iraqban ásó régész részt vett, elfogadták a mezopotámiai őskorban azóta is használatos kronológiai sort: Ubaid, Uruk, Gamdat Nasr (D. T. POTTS 1986a). A leleteket 1931-ben az a Mackay tette közzé, aki az ásatáson személyesen nem vett részt, sőt az sem egészen bizonyos, hogy járt a lelőhelyen (MACKAY 1931). Forrásként az elsősorban filológus Langdon helyszíni feljegyzéseit használta, melyek nem tartalmazták a tárgyak előkerülésének pontos helyét, így ma már egyetlen leletet sem lehet pontosan lokalizálni (MOOREY 1976, 96; MATTHEWS 1992, 2-3). A már a publikáció előtt használatossá vált Gamdat Nasr-terminus nemsokára általánosan elfogadottá vált, ami alapvetően az Urukban folytatott német ásatásoknak volt köszönhető, ahol az Ubaid-korig nyúló rétegtani sort sikerült feltárni (D. T. POTTS 1986a). Mackay publikációja alapján mindenki jogosan 7 Egész egyértelműen Nissen ezt a véleményét már 1974-ben kifejtette egy budapesti konferenciakötetben. Ld. NISSEN 1974, 6, note 7.
