Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Kalla Gábor: Mezopotámia és a Kárpát-medence? A tartariai táblák történeti körülményei

úgy értelmezte, hogy valamennyi itt talált tárgy egyetlen kulturális és kronológiai egységbe tartozott. Ezt sajnos az erre a korszakra eső uruki rétegek alapján nem lehetett kontrollálni, mivel ezek a monumentális épületek felépítését megelőző planírozások miatt rendkívül kevertek voltak. Amennyiben a Gamdat Nasr-kultúra, ill. -időszak kifejezést hamarosan különböző észak-mezopotámiai települések (Ninive, Teli Billa) anyagára is elkezdték használni. Sokan úgy gondolták, hogy ezek a jellegzetességek egyértelmű déli hatás következményei, azonban már ekkor többen figyelmeztettek a terminus kiterjesztésének veszélyeire (ld. T. D. POTTS 1986a, 22-24). A Gamdat Nas.r-expanzió mítoszát a rendkívüli tekintélynek örvendő H. Frankfort terjesztette el a mezopotámiai pecséthengerekről írt alapvető kézikönyvében (1939, 223-227). Szerinte az Irán, Szíria és Egyiptom területén talált sematikus ill. geometrikus díszű korai pecséthengerek mind a Gamdat Nas.r-korba helyezhetők, így Mezopotámia megélénkült külkapcsolatainak bizonyítékai lennének. Ez az elképzelés akkoriban különösen logikusnak tűnt, ugyanis a mezopotámiai Dijálavölgy városaiban jó rétegtani helyzetből számos Gamdat Nasr-kori geometrikus pecséthenger került elő (FRANKFORT 1955). Mindezt megerősíteni látszottak a szintén a harmincas években Max Mallowan által megásott Teli Brák leletei (MALLOWAN 1947). Az itt előkerült ún. Szem-templom volt az első biztos építészeti bizonyítéka a késő prehisztorikus déli hatásoknak Szíria területén. Újabban számos kétség fogalmazódott meg a Gamdat Nasr-időszak kulturális sajátosságait és külkapcsolatait illetően. Többen is megvizsgálták a névadó lelőhely az ásatási anyagát ill. a dokumentációját (D. T. POTTS 1986a; MATTHEWS 1992), és egymástól függetlenül arra az eredményrejutottak, hogy itt több időszak jellegzetességei is megtalálhatóak: a megelőző Uruk-koré és a következő kora dinasztikus időszaké is. A minden tekintetben rosszul vezetett ásatások során nem fordítottak kellő figyelmet arra a rétegtani problémára, hogy az épülethez nagyarányú planírozásokat végeztek a Gamdat Na§r-korban, amely sok korábbi tárgyat hozott a felszínre, de az akkori rétegeket is megzavarták későbbi beásások. A geometrikus motívumú, ill. sematikus díszű pecséthengerekről kiderült, hogy már korábban az Uruk-kor figurális díszű hengereivel együtt használják őket, de ugyanígy megtalálhatóak később is (NISSEN 1977; NISSEN 1986a). Ugyanez a helyzet számos kerámiatípussal (MATTHEWS 1992, 5-17). A Gamdat Nasr-kultúra biztos jelei egyedül a polikróm festett kerámia és az Uruk III típusú táblák maradtak. A Gamdat Nasr-időszakról tartott 1983-as tübingeni szimpózium résztvevői egyetértettek abban, hogy valódi Gamdat Na§r kulturális jellegzetességek nem találhatók Közép-Mezopotámiától északra

8 (OATES apud NISSEN 1986b, 369-370). Sajnos számos zavar forrása még mindig, főleg a nem mezopotámiai régészettel foglalkozók körében, hogy a Gamdat Nasr kifejezést egyaránt használták egy időszakra és egy pecséthenger stílusra. Mint láttuk a stílus az ugyanezzel a névvel jelölt korszaknál korábban kezdődött és annál később tartott.

9 Az URUK-EXPANZIÓ ÉS A LEGKORÁBBI MEZOPOTÁMIAI ÍRÁS ISMERETÉNEK HATÓSUGARA Az új adatok alapján a következő történeti képet lehet felvázolni. A késő Uruk-kori (Uruk VI-V, esetleg a IV egy részében) Mezopotámiát általános kulturális fellendülés jellemezte, a települések egyre sűrűbb hálózata jött létre, Urukban hatalmas temlomokat építettek, a monumentális épületek egy részének külsejét drága szögmozaikokkal borították. A fellendülés nagy részben annak a nagyarányú expanziónak volt köszönhető, amely a folyóvölgyekben a legfőbb szíriai, anatóliai és iráni nyersanyagforrások felé irányult. A déliek által alapított enklávék tartották kézben a nyersanyagoknak a kereskedelmét (ALGAZE 1989, 1993). Az Uruk-expanzió egyszer csak, talán éppen az Uruk-Gamdat Nasr váltás idején, vagy valamivel korábban az, Uruk FVa időszakban Összeomlott. Hirtelen megszűnnek a déli típusú lelőhelyek a szíroanatóliai térségben, a Szúsziána-síkság (Hüzistän) ekkor válik le kulturálisan Mezopotámiáról és megjelenik az ún. proto-elámi kultúra. Az összeomlással egyidőben határozott törés figyelhető meg a délmezopotámiai településtörténetben is, számos lelőhelyet elhagynak, a vidéki népesség nagy arányban 8 Ez a helyzet annyiban változott meg, hogy időközben Teli Brákban az ún. TW 9-10 rétegekben valódi déli típusú polikróm Gamdat Nas/-edények töredékei kerültek elő (OATES 1993. 170) 9 Ezt egészen egyértelműen ld. Matthews 1997-ben.