Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)
„... Munkácsymái a sors, a bűn, az erkölcsi probléma határozottabban társadalmi természetű, bonyolult, megoldhatatlannak látszó ellentmondás, amellyel ő nem tud mást szembeállítani, mint az alak népi heroizmusát, bukáséiban is tragikus erkölcsi emelkedettségét. Munkácsy képein a betyárok, a csavargók, vagy akár Krisztus alakja, szembeszegülés a korral - hősies, prófétai magányosság, amely nem érhet célt. A Milton vagy a Krisztus-képek fő mondanivalója Munkácsy művészetében nem jelent semmiképpen sem merő újdonságot, az életmű hirtelen megtörését vagy a szándékok ötletszerű félrekanyarodását, hanem visszatalálást a korábbi törekvésekhez. ... Munkácsy nem a múltban élt, hanem a jelenben, nem a múltat akarta reprodukálni, hanem a kortárs emberről volt mondanivalója. Humanisztikus elképzelései az igazság és a hamisság ellentétéről - amelyek lényegében plebejus tárgyú képeinek is a magját képezik - serkentették arra, hogy a bibliai témákhoz forduljon: hiszen itt feltalálhatta azokat a mély emberi konfliktusokat, amelyek minden időben felgyújtották művészi invencióját..." VÉGVÁRI LAJOS: MUNKÁCSY MIHÁLY 1983, 68-70.