Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)

„... Munkácsymái a sors, a bűn, az erkölcsi probléma határozottabban társadalmi természetű, bonyolult, megoldhatatlannak látszó ellentmondás, amellyel ő nem tud mást szembeállítani, mint az alak népi heroizmusát, bukáséiban is tragikus er­kölcsi emelkedettségét. Munkácsy képein a betyá­rok, a csavargók, vagy akár Krisztus alakja, szem­beszegülés a korral - hősies, prófétai magányos­ság, amely nem érhet célt. A Milton vagy a Krisztus-képek fő mondani­valója Munkácsy művészetében nem jelent semmi­képpen sem merő újdonságot, az életmű hirtelen megtörését vagy a szándékok ötletszerű félreka­nyarodását, hanem visszatalálást a korábbi törek­vésekhez. ... Munkácsy nem a múltban élt, hanem a jelen­ben, nem a múltat akarta reprodukálni, hanem a kortárs emberről volt mondanivalója. Humaniszti­kus elképzelései az igazság és a hamisság ellentété­ről - amelyek lényegében plebejus tárgyú képeinek is a magját képezik - serkentették arra, hogy a bib­liai témákhoz forduljon: hiszen itt feltalálhatta azo­kat a mély emberi konfliktusokat, amelyek minden időben felgyújtották művészi invencióját..." VÉGVÁRI LAJOS: MUNKÁCSY MIHÁLY 1983, 68-70.

Next

/
Thumbnails
Contents