Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)
nünk, hogy mással össze nem hasonlítható, különleges sorozatot készített, amely egyaránt hatott a vallásos emberekre és Renan híveire, a szabadgondolkodókra. A két festmény hatalmas diadalutat tett meg Európában és Amerikában. Párizsban olyan szenzáció volt a „Golgota" bemutatója, hogy még Maupassant is megörökítette a „Bel ami"-ban. Kari Sedelmeyer értett a hatás eléréséhez és fokozásához. Mindenhol tompított fényű szobákban állította ki a képeket, ügyelt arra, hogy a nézőit valóságos áhítattal, csendben nézhessék. A New York Herald tudósítójától és egy svéd lapból megtudjuk, hogy a képet (képeket, mert vázlatokat is vitt Sedelmeyer) sötét „kamrában" mutatták be, amelyet misztikus módon elrendezett bársonydrapériával vontak be. Ennek egyik végén nehéz függönyökkel díszített alkóv, fülke nyílt, amit művészien világítottak meg felülről. Ennek hatására a figurák bámulatosan plasztikusan álltak a néző előtt, aki azt érezhette, hogy élettel és mozgással van a jelenet telítve. Párizs után Bécs, Budapest, Brüsszel, Amszterdam, Varsó, a német városok, Christiania (a mai Oslo) következett, majd Nagy-Britannia, ahol többre becsülték Munkácsy képeit Gustave Doré már említett óriásképénél. A Krisztus-képek bemutatása a múlt századi menedzselés izgalmas fejezete. Kari Sedelmeyer az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb műkereskedője volt a XIX. századnak. Igazi menedzsertípus volt, aki soha nem látott gondossággal készítette elő és bonyolította a szállításokat, készítette elő a bemutatókat. A kor jó nevű íróival, kritikusaival (pl. Silberstein Ötvös Adolffal, Wolffal, Bukovics Ernővel) íratta az elemzéseket, könyveket adott ki 1886-87-ben az előző évek sajtóméltatásaival. Charles Waltnerrel és Kari Köppinggel készíttetett metszeteket, amelyeket tízezerszámra adott el. 1882-86 között előkészítette az amerikai utat. 1886 novemberében áthajózott New Yorkba a Krisztus Pilátus elott-te\, követte őt Munkácsy is, akit úgy ünnepeltek, mint annak idején Kossuth Lajost. 1887 októberében a Golgotá-t vitette az újvilágba Sedelmeyer, amelyet ugyancsak a New York-i Old Tabernacle-ben mutattak be. Teológusok, prédikátorok tartottak előadást a festmények előtt és számtalan írás, tanulmány jelent meg, amelyek közül a kubai José Marti „New York-i levelei" és cikkei emelkednek ki. A Munkácsy-képek hatására több dél-amerikai város templomaiban helyeztek el másolatokat helyi festőktől. A két festményt John Wanamaker milliomos vásárolta meg 120 000 és 100 000 dollárért (más forrás szerint 175 000 és 160 000 dollárért). John Wanamaker szegény sorsból küzdötte fel magát és a 80-as évekre Amerika egyik leggazdagabb embere lett. Holland származású, mélyen vallásos ember volt, aki a nagy kvéker városban, Philadelphiában élt. 1886 őszén meghívta Munkácsyt, aki elkészítette kislánya portréját. Mint később elmondta John Wanamaker: Sedelmeyer „a Brodway Tabernacleban, templomi környezetben, ünnepies épületben állította ki" az első Krisztus-képet. „Belépek a tabernáculumba, két-háromszáz térdelő embert látok a kép előtt. Halk mormolás... Kezükben a biblia... Imádkoznak... Sírnak... Idegenül állok a környezetben. Első pillanatban nem éreztem semmi nagyságot, meghatottságot... Nem értettem a tömeget s éppen ezért érdekelni kezdett a kép s még jobban érdekelt a hatása. Másnap újra elmentem... Ugyanolyan tömeg, ugyanolyan jelenetek... Kérdeztem magamtól: - Mi van veled? Mért nem sírsz te is? Harmadnap megint ezt láttam, ezt kérdeztem magamtól... Azután hazamentem s nézegetni kezdtem a többi Krisztus-képet... Valahogyan elém kerültek Dorée és Benjamin West Krisztusai... És akkor egyszerre megértettem... Az ő Krisztusaik lágyak, ideálisak, nőiesek, a Munkácsy Krisztusa ember... Szenvedő, fáradt, szomorú ember, a nyakán ráncok.. . Látszik rajta, hogy előtte való éjszaka nem aludt, gyalog, elcsigázva jött Gettsemanból... Ember, aki az emberiségért meghal... Erre eszméltem rá." A két festményt Lindenhurst nevű vidéki házában tartotta Jenkinstownban. Egyszer engedte vissza Európába azokat: az 1889. évi párizsi világkiállításra, ahol aranyérmet kaptak. A másik világkiállítás, amelyen szerepelt a két mű, az Amerika felfedezésének 400. évfordulóját ünneplő chicagói volt. John Wanamaker vidéki képtárában tűz ütött ki 1907. február 8-án. Ekkor azt az utasítást adta telefonon, hogy először a két Munkácsy-festményt mentsék vakkeretükból kivágva, s a hóra dobva. Az addigi 70-80 alkalommal történt csomagolás, utaztatás után ez volt a legnagyobb „megrázkódtatás" a GOLGOTA történetében. 1907— 1910 között történt a többé-kevésbé szakszerű restaurálás, pótlás. 1911-ben W. Howard Taft elnök nyitotta meg Philadelphiában a híres Wanamaker-store-t, amelynek ötezer alkalmazottja volt. A nyolcadik emeleten külön képtárat alakított ki a tulajdonos, s itt helyezte el egymással szemben a két nagy festményt (az első kép 410 x 630 cm-es, a GOLGOTA 460 x 712 cm-es méretű). Mellettük állt még egy néger festő pár műve és a Munkácsy-ösztöndíjas Hans Temple: MUNKÁCSY A KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT-ET FESTI című alkotása.
