Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)

John Wanamaker örökösei közkinccsé kívánták tenni a festményeket, ezért minden húsvéti szezonban a nagy átriumban függesztették ki. Az ECCE HOMO is hosszú utat járt be, de ez már nem volt diadalút. Kádár Gábor Budapest után Bécsbe, Brüsszelbe, Angliába, Írországba vitte el, itt látta James Joyce 1899-ben, az Irlandi Királyi Akadémián. A 17 éves ifjú a mű drámai erejét, a jellemzőerő nagyságát emelte ki kritikájában. Ezt követően agy angol-amerikai konzorcium vándoroltatta az ECCE HoMó-t Amerika-szerte. Itt korántsem volt olyan érdeklődés iránta, mint a két első kép bemutatása idején. Bizonyára látta John Wanamaker is, de nem vásárolta meg, nem tette teljessé a Munkácsy-trilógiát gyűjteményében. Arra sem nyílott alkalom, hogy együtt, egy helyen mutassák be a három festményt, mert a két első kép ekkor Wanamaker vidéki otthonában volt. így történt, hogy az ECCE HoMÓ-t visszahozták Európába, és 1914-ben Budapesten mutatták be. Az Ernst Múzeum nagy Munkácsykiállításának rendezői: Ernst Lajos és Lázár Béla felvetették a Krisztus-trilógia megszerzésének ötletét egy nagy magyar székesegyház számára. Tárgyalást folytattak John Wanamakerrel, aki hajlandó lett volna átadni a két nagy festményt, az amerikai-angol konzorcium pedig az ECCE HoMÓ-t. A terv nem valósult meg, mert kitört az I. világháború. Ebben a reménytelen helyzetben tűnt fel Déri Frigyes kereskedelmi tanácsos, bécsi selyemgyáros és műgyűjtő, aki már több magyar múzeumot segített. Érdeklődése a tízes években fordult Munkácsy felé, amikor a Szemere Miklós-féle gyűjteményből megvásárolta a korai BÚSULÓ BETYÁR-Í, majd a FIATAL LUXEMBURGI NŐ ARCKÉPÉ-L 1913-ban, a Pisko-féle aukción 15 000 koronát adott a GOLGOTA színvázlatáért. Érthető, hogy meg akarta szerezni az ECCE HoMÓ-t is. 1916-ban 76 000 aranykoronát adott érte és Bécsbe szállította. Halála után, nagy művelődéstörténeti hagyatéka részeként, Debrecenbe került a Munkácsy-anyag. 1923-ban, amikor Déri Frigyes még jelen volt a Déri Múzeum alapkőletételénél, Györgyi Dénes építésszel együtt határozták meg a Munkácsy-terem jellegét. A múzeum avatása (1930. május 25.) óta különálló, tetővilágításos teremben állnak Munkácsy művei, a bejárattal szemben a hatalmas méretű ECCE HOMO. 1993 augusztusától szomszédjába került a GOLGOTA, amerikai letétként. A Wanamaker alapítvány 1988 februárjában a Sotheby's aukciójára küldte képtárának 16 festményét, többek között Munkácsy két óriásképét. A KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT-et egy magát meg nem nevező, telefonon aukcionáló, kanadai gyűjtő vásárolta meg, a GoLGOTÁ-t Julian Beck, azaz Bereczki Csaba Gyula, a New York-i Pannónia Galéria tulajdonosa. 1991-ben döntött úgy Pamela és Julian Beck, hogy hazaküldi a GOLGOTÁ-Í. A letétet a Magyar Nemzeti Múzeum fogadta, a festményt a Déri Múzeum restauráltatta Debrecen városa, Hajdú-Bihar megye közgyűlése, valamint a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium támogatásával. Lente István, Menráth Péter és Szentkirályi Miklós restaurálta, „gyógyította" 110 év történéseit: a kb. 70 rendbeli tekercselés, szállítás, az 1907. évi tűz és az 1991. évi szállítás nyomait, ártalmait. A GOLGOTÁ-Í először 1884 szeptemberében mutatták be Budapesten, a régi Műcsarnokban (ma Képzőművészeti Főiskola), másodszor 109 év múlva, 1993 húsvétján, a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1993 Szent István napjától a Déri Múzeumban áll a mű az ECCE HOMO társaságában, előreláthatólag 2002-ig. Talán hazakerül az első nagy festmény, a KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT is, talán, talán... hosszabb ideig itt marad a GOLGOTA is. Debrecen, 1993. október 31.