Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
ságok érdekében. Azután meg a sovány formákat megeszi a levegő. Ez meg régi szobrászi tapasztalat."™ Ismerős ez a megoldás egy másik fontos debreceni műnél, költőszobornál, Izsó Miklós Csokonai emlékművénél. Izsó is, szinte biztos, hogy ugyanilyen okokból változtatott eredeti tervén, elképzelésén, s alkotott légies, sudár ifjú Csokonai alakjából egy meglett férfi figurát. 2 ' A Petőfi-szobor különleges szerkesztésével, az ún. kontra-kontraposztos állásával hívja magára a figyemet. Erről az újításról már a fentebb idézett helyen is nyilatkozott alkotója. Legérdekesebb azonban Simon Gy. Ferencnek írt összegzése: „Nagyon szeretem Petőfit. Nagy ember az! Különbözik mindenki mástól. Nem is mintázhattam meg úgy, mint ahogyan mást szokás. Hogyan szokás? Ez egyforma az antikban, a reneszánszban, a modernben. A szoborfigura az egyik lábára nehezedik, s a váll is arra lejt. így a két csípőt összekötő egyenes és a két vállat összekötő egyenes valahol a szobron kívül, egy pontban találkozik. Én ezt most nem csináltam! Megpróbáltam elérni, hogy ez a két egyenes sehol se találkozzék, hanem párhuzamos maradjon örökké. Az a váll lett magasabb a Petőfi-szobromon, amely alatt a támaszkodó láb van. Ettől lett dinamikus és ettől lett nem hétköznapi ez a szobor. Csakhogy ezt most már egyszerű így elmondani. Kitalálni annál nehezebb volt." 22 Nyilatkozott mestere az elhelyezésről, a talapzatról, a fotózás gondjairól is, még 1948 augusztus, szeptemberében. „Sok gondot okozott már: tulajdonképpen hova tegyük a szobrot? Már kezdett úgy látszani a sok meddő kísérlet után, nincs is hely, megfelelő. Legalább is az ún. „árnyékszobor"-ral való próbálgatás azt mulatta. Végre mégis ráakadtunk a mai helyére. Talán még jó is lesz, ba majd rendezik a teret, kertet, épületeket. Az én fő kérésem csak az volt, hacsak lehet nyugat felé nézzen a szobor azért, hogy a déli nap oldalról süsse az arcot, mert így minden plasztikája jól érvényesülhet. Ha pl. a nagytemplom felé fordítják - mert volt arról is szó - akkor észak felé örök árnyékban marad épp az eleje, a frontális nézete. Hát én azért dolgoztam-e, hogy soha senki ne láthassa az arcát megvilágításban?" „ . . . Látom, bajok vannak a fényképezéssel. Még eddig csupa gibbon arányú kezeket láttam. Persze, magas a szobortalpazat. Alulról felvéve nagy a megrövidülése az alaknak. Ellenben a karját szemben kapja a lencse és így rendes hosszúságban jelenik meg. Távolról kell tehát fényképezni, hogy eltűnjenek ezek a rajZolódások. Pedig ez nagyon fontos volna, mert nem mindenki mehet Debrecenbe megnézni, hogy jók-e az arányok vagy se? Valóságos hitelrontást követnek ellenem, akik rossz képet sokszorosítanak és terjesztenek. Az ördög gondolt a fotográfusokra a szobor tervezése közben. A dunaparti Petőfi inkább felfelé tartja a kezét, s így szerencsésebb ilyen szempontból. Pedig Izsó Miklós idejében még nem is nagyon fényképezték a szobrokat.". . . „Közben elkészültek, sőt elszállíttattak a szobor talpazatkövek is. Egyszerű, a 30 cm-es alappal együtt 4 m magas oszlopot szántam a szobornak pilisborosjenői homokgránit kőből. Azért választottam ezt a közismert fagyálló követ, mert ez vele együtt patinázódik a szoborral. Együtt sötétedik. A haraszti kő idők folyamán kifehéredik, a szobor feketedik, így aztán soha az életben nem láthatja az ember együtt a szobrot a talapzatával. Ez pedig nem lehet cél." 23
