Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

szaval, de nincs benne izgalom. Ez nem lehet Petőfi. Mert ha Petőfi szaval lelkesen, biztos, hogy nem törődik vele, vájjon klasszikus szabályok szerint áll-e, vagy sem? Próbáljuk tehát ennek a megfordított ját: a kontra-kontraposzt-os testtartást. Igaz ugyan, hogy én még ilyet sohasem láttam. Nem tesz semmit. Nem mondom, idegenszerű, de az bizonyos, valami nyugtalanság került bele, amire nem számítottam, de amit mások is észrevették. Na, akkor ennél maradunk. Majd megszokják, gondoltam. Ebből készítettem el aztán a felnagyításra szolgáló egyharmados mintát. Erre meghívtam a szoborbizottságot. Elfogadták és megkötöttük a szerződést augusztus ij-én. Ez a szerződés kikötötte, hogy a jövő év, IÇ4S. III. iyén a szobor a leleplezésre készen álljon. Kapok a készen átadott, talpazatán álló bronzszoborért 100 000 Ft-ot olyanformán, hogy Debrecen ad 50 ezret, )0-et pedig a kultuszminisztérium. Én mindent vállaltam. Azt ugyan előre tudtam, hogy a kultusznak nincsen erre pénze. Más járt a fejemben. De nem szóltam előre semmit. Másnap elmentem ugyanis ahhoz a miniszterhez, aki elnöke volt a százéves emlékelőkészítő bizottságnak. Röviden előadtam az ügyet és arra kértem, ne mondjon uem-et. „Nem is mondok - felelte - kaptok 50 százalékot. Jó lesz?" „Hogyne lenne jó" - felkiáltottam, s örömömben csak azért nem ugrottam a nyakába, mert nagy, magas ember hozzámképest. Nem értem volna el. „Beszéljétek meg a titkárommal a részleteket, ö majd referál nekem. Na szervusz. Sietek." Hüledezve támolyogtam ki. Öt perc alatt szereztem 50 ezer forintot. Ilyen még nem esett meg velem. De talán nem is fog többet. Aztán megállapodtunk abban, hogy az előlegek felét adja először Debrecen, aztán a centenáris osztály. így megy azután végig. Debrecen pontosan adta is mindig a maga részét. De nem ám a centenáris osztály. Elmentem hát megint a miniszterhez - most már kevesebb lelkesedéssel megtudakolni, mi történt, hol a hiba? „Hogy mi történt? - mondja a miniszter. - Hát az, hogy én vártam 57 milliót a centenáris kiadásokhoz és helyette kaptam 3 és felet. Hát kedves Ferikém, hogy tudnék én most valamit is adni?" „Tehát így már nem is lesz semmi az ígért 50 százalékból?" - kérdeztem. „Dehogy nem, csak várni kell. Talán majd februárban lesz valami. (Áprilisban tényleg lett is.) Addig te csak csináld szépen a szobrodat. Debrecent pedig megkérjük, küldje addig a részleteket." így is történt. A szobor nagyban való felrakása pedig megkezdődött, a 8-10 mázsa anyagot hordozó vasváz megszerkesztése után a segédminta háromszoros felnagyításával 1.80 m fejtető magasságig, még pedig a Lionardo da Vinci szerkesztette 3 dimenziós átmér és alapján. Aztán haladt rendesen úgy, hogy még több dinamika is került bele az alak mozgásába, mint a kis mintán. Nyilván a komoly fizikai munka nagy nekifeszülés hatása alatt. Teltebb idomokat is kapott a szobor, gondolva arra a körülményre, hogy a szobrásznak ez az egyetlen eszköze a szellemi kiválóság kifejezésére. Kissé el kellett térnem tehát a fotografikus igazságoktól a szobori igaz-