Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
Debrecen egyre inkább magáénak érezte. Ezt bizonyították a szobortervei körüli viták, 1947-ben jelent meg róla a Debreceni Képes Klaendáriom cikke, a Petőfiszobor terv körül pedig valóságos, eleven sajtóvita alakult ki. 9 1947. január 13-i keltezésű levelében veti fel először Medgyessy Sőregi János múzeumigazgatónak a centenáris emlékmű tervét: „Nem tudom, értesültél-e már afelől, hogy a Főváros napirenden tartja a Városházán a szabadságharc évfordulójára annak maradandó emlékkel való megörökítését. Ennek az elrendelését rövidesen megkapják az ország városai és nagyobb községei. Márpedig tudtommal úgy, hogy maga a lakosság gyűjti majd össze a filléreit erre, tekintve, hogy az mi magunk legközelebbi ügye volt, nem pedig mint mostanában idegen célokért karcolás. A művészek szakszervezete. . . engem bízott meg Debrecen figyelmének . . . felhívására. Ezt én kedves kötelességemnek tartva, már is megkérlek arra, légy szíves ismertetni ezt az ügyet a városnál... Úgy gondoltuk: emléktáblát vagy szobrot lehetne készíteni. . . NB.: Debr.-nek még különös jelentősége a szab. harcban Kossuth L. szerepe a detronizálást illetőleg". Mint látható, 1947 januárjában Medgyessy még szerény tervekre céloz, mert felveti az emléktábla gondolatát is, s elsősorban Kossuth-emlékmű izgatja. 10 Margó Ede-Pongrácz Szigfrid akadémikus szoborcsoportját egy friss szemléletű, őszinte művel akarta szembeállítani. Debrecenben 1947. február 20-án alakult a negyvennyolcas bizottság, amely késznek mutatkozott Petőfi-szoborra megbízást adni. Nem volt véletlen a városi tanács ragaszkodása a Petőfi-szoborhoz. Egyrészt Kossuth-szobor már volt, másrészt a Petőfié régi adóssága a városnak, mert 1923-ban csak a Hortobágyon tudta megvalósítani emléktábláját. Medgyessytől sem volt idegen a feladat, hiszen 1923-ban már foglalkozott e tervvel, s különben is nagyon szerette a költő műveit. így 1947 júniusában Petőfi-szobor elkészítésére tesz javaslatot, amit a közgyűlés június 18-án el is fogad. 11 A legnagyobb gondot a pénz előteremtése jelentette, ugyanis, mint menetközben kiderült, ,,a kormány nem vállalja a Petőfi-szobor fele költségének viselését". ,,Ha nem utalják ki az 50000 Ft állami hozzájárulást, nem lesz szobor március 15-rc" - harsogják a helyi lapok. 12 Maga Medgyessy jár el Mihály fi Ernő népművelési miniszternél, s végre 1948 februárjára tisztázódik az anyagi helyzet. 1-1 A közönséget leginkább a szobor elhelyezésének kérdése izgatta. Már a napilapok hírei is elárulják a vitákat ,s feltárják a lehetőségeket, a gondokat: „A városháza előtt állítják fel a Petőfi-szobrot", ,,Ne tegyék a Petőfi-szobrot a városháza elé!'", „A Nagytemplom elé állítsák a Petőfi-szobrot!", ,,A községi takarék előrt állítják fel" stb. A vitában hallatják szavukat a laikusok, a műértők, az újságírók, egyszóval a közönség. Ritka egymásra találása ez a műnek és a közönségnek. Legszakszerűbben Járdányi-Paulovics István professzor foglalja össze az elhelyezés gondjait: a szobor kontúrmintája (az árnyékszobor) bizonyítja, hogy a városi tanács előtti tér teljesen alkalmatlan. A híres klasszicista épületnek, de a szobornak is kell a tágasság, a levegősség, a jó rálátás. 17 ' Szerencsére sikerült egy alkalmas, s egyre inkább alkalmassá váló teret találni a műnek, s ez nem volt könnyű feladat a romos Debrecenben. Medgyessy többízben leutazott, hogy kijelölje a helyet, majd nyilatkozott is a sajtóban. A szeretet, a megbecsülés hangján szóltak róla a deb-
