Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

baka a fontos. Amit egész biztosan nem fogok csinálni. Azt hiszem ezek szerint ez az egész ügy rám nézve körülbelül tárgytalan", (sic!)'

2 Végül csak indult a pályázaton: előbb oroszlánnal viaskodó aktot, majd íjjazó, ill. nyilazó ősmagyart mintázott 19 37-3 8-ban. Igazi pátosztól, heroizmustól áthatott szobrai azonban alulmaradtak Márton Ferenc nagy, de nem igazán monumentális szobrával szemben. Medgyessy keserűen írja: „Ideje volna, hogy Debr. egyszer már jobb művészetet is lásson. Márton F. bakája aligha fogja emelni a nívót".

73 Hosszas töprengés és barátokkal történt konzultálás után Smurák József építészszel együtt megpályázta az országzászló talapzatot is. Az ügy elhúzódott, az első terv meddő maradt. Mivel a debreceni művészek ragaszkodtak saját jogaikhoz, csak helyi művész pályázhatott az újabb fordulón. Nagy Sándor János kapta a megbízást, aki egy anya-gyermek kompozíciót, egy kaszát tartó parasztot és egy munkásfigurát mintázott. A művet ugyan felavatták, de a Képzőművészeti Tanács már 1942-ben eltávolította a két alakot, s csak az anya-gyermek csoport maradt. Medgyessyt bízta meg a Képzőművészeti Tanács, mint szakértőt, a szobrász azonban másra bízta a döntést. Hiszen a kollégiumi domborművek renoválása során összeütközése volt Nagy Sándorral, s nem akart visszaélni megbízatásával.''' Ebben az időben így fogalmazta meg a debreceni szobrászok hozzá fűződő viszonyát a „Turáni lovas" kiállításra küldése kapcsán: „az ottani mesterek inkább legyilkolnának a lóval együtt hogy a sírba temessenek a mintázó fegyvereimmel".''

1 A Horthy-korszakban egyetlen hősi emlékmű jellegű alkotása valósult meg Debrecenben: Franco Vellani Dionisi olasz sportoló, újságíró emléktáblája, amelyet 1943. augusztus i-én avattak fel az egyetem falában a debreceni nyári egyetem hallgatói. A mű allegorikus, dárdavető férfialakot jelenít meg olasz és magyar címer között. (A II. világháború alatt elpusztult).

7

'' E témához tartozik a hajdúböszörményi első világháborús hősi emlékmű ügye. Mint Maghy Zoltán írja visszaemlékezéseiben: Káplárral keresték fel 1926-ban, hogy induljon a böszörményi hősi emlékmű pályázatán. Medgyessy vonakodott, d? végül benyújtotta magyar címerrel és székely rovásírással díszített emlékoszlopát, amelynek oldalán domborműveket („Búcsú a kedvestől", „Katonák felvonulása", „Kézigránátos rohamjelenet és sebesültszállítás", „Halottak temetése") helyezett el." E mű kudarca, mellőzése valóban azt bizonyította, amit Medgyessy írt, hangoztatott: „a pályázatok szellemébe sehogy sem tudtam beleilleszkedni. A szokásos főalak-mellékalakok kompozíciójától borsódzott a hátam. Pedig ezeken lehetett volna megtollasodni".

78 A böszörményi tanács és a Hősi Emlékműtervek Bíráló Bizottsága jobbnak, többnek tartotta Gách István hajdú virtust hangsúlyozó, kosztümös kétalakos bronzszobrát, mint Medgyessy megrendítő, igaz gyászt érvényesítő gúlaszerű emlékoszlopát. Medgyessy dühösen utalt a HEMOB döntésére és a város megalkuvására: „Pecsét kell azoknak". Ennek a hősi emlékoszlopnak díszítményvilága képezte 1928-as Ady Endre síremléktervének alapját. Mint láttuk, hősi emlékműterveivel egytől egyig kudarcot vallott Debrecenben a pályázatokon. Nem volt ez másként országosan sem, kivéve sárospataki és bajai emlékszobrát, valamint kisebb jelentőségű töki, vásárosbérci emlékoszlopát, illetve