Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
éves jubileumára készített reformátor szoborterveiről, amelyekkel kudarcot vallott. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hirdette meg 1931-ben a Tisza István Tudományegyetem elé helyezendő művek pályázatát, amelyeket a debreceni Református Kollégium négyszáz éves jubileumán, 1938-ban avattak fel. A pályázatra mintegy húsz szobrász nevezett be, köztük Medgyessy is. Hogy terve kosztümtörténetileg is hiteles legyen, „1931. április 9- és 10-én a Déri Múzeumban reggeltől estig a XVI. századi protestáns papi viselet után kutatott, magának vázlatot készített" - írja Sőregi.'" Az eredményhirdetés júliusban volt, s keserű csalódást okozott Medgyessynek. Csak ezer pengős díjat kapott Lőte Évával, Vass Viktorral, Lux Elekkel együtt, míg Horvay János, Cser Károly, Margó Ede, Kalotai K. Ottó kétezer pengős díjat. A megbízást Ohmann Béla, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Pásztor János és Füredi Richard kapta meg. <w A négy reformátor szobor-pályázat kudarcát még évek múlva is felemlegette Medgyessy. Az 1938-as Református Kollégiumi jubileumi tárlatra nem tudott új művet küldeni, de meghatalmazta Sőregi Jánost, hogy keresse meg Szenczi Molnár Albert tervét, s állíttassa ki, legalább látnák a különbséget (ti. Pásztor János már álló művéhez képest). ,,! * E gipsz- és agyagszobrok jelenleg a Református Egyházi Zsinati Iroda, a Déri Múzeum és a Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. Azt hinnénk, hihetnénk, hogy ennyi kudarc, hiábavaló kísérlet után Medgyessy felhagyott debreceni terveivel. Valóban, többször fogadkozott, s le is írt olyan keserű sorokat, hogy „Debrecennek tőlem semmi sem kell", mégis próbálkozott, 1932-ben is, ezúttal a hősi emlékmű pályázaton. A debreceni 3-as honvéd emlékmű ügye nehezen, vontatottan halad előre, előszobáznia kell a polgármesternél: „Egy kicsit korán jöttem mert 4 nap múlva jön haza a Polgármester, aki részt vesz a hősi emlék ügyben - Még azután jönnek össze" - írja Máriának, 1932 októberében. 1933 januárjában ugyancsak Debrecenben van a hősi emlékmű ügyében. Mint Máriának írja: „még valami változtatást kértek - (sok bába közt elvész a gyerek)"/' Medgyessy ekkor ágaskodó lovas szobrot tervezett, de hol az összeget sokallták, hol pedig műfaji vita volt. Erről így ír 1932. március 21-én Senyéinek: „Mi van a 3-asokkal? Úgy hallom jobban kívánják az obeliszket. Én írtam Csűrösnek hogy lépjen közbe és ha lehet, beszélje le őket szép szóval nemcsak az én, hanem D. város érdekében - Hiszen nem lehet az közömbös előttök hogy szoborműre vagy ped. obeliszkre kuporgatták össze a pénzüket és h. tisztességes szobor vagy obeliszk fogja ott díszíteni a várost örök időkre?",' 1 (sic!). Az ügy évekig elakadt, ifïajd 1937-ben ismét meghirdették. Medgyessy így fejezte ki kételyeit: „Én itt a Fővárosból ismerem a hősi emlékek történetét. Majd minden város és község - ha van valamire való szobrásza - örül ha a saját szülöttének adhatja a megbízást. Minálunk nem nagyon tudnak distingválni - Ki való arra, ki nem - még ha volna is efféle érzék és hajlam. Na a katonaság aztán különösen nem tud. Adottságánál fogva analfabéta és formavak (mintahogy színvak is) e téren. Százával rakhatnám a múzeum elé az aktokat és egyebeket, még se látnának belőlök semmit. Vagy ha a párizsi kiállításra elkérik reprezentációs célra, az is semmi. Ezeknek még a szemöket kinyitni se lehet. Nekik csak a hadonászó
