Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

bolcska közepes kvalitása nem lelkesítette igazán. Ugyancsak meddő maradt a Sesztina Jenő által kezdeményezett, „Tímár legény" című szobor. A vaskereskedő, lelkes múzeumbarát Sesztina az Alföldi Palota elé, a Csapó utca sarokra tervezte a művet. Bronzhiányra hivatkozva vetette el Medgyessy e tervet 1941-ben, tudván, hogy Debrecennek alumíniumból úgysem kell. Meg nem valósult tervei közül utalnunk kell Oláh Gábor emlékművére. Az írót valószínűleg gyermekkora óta ismerte (Oláh Gábor is 1881-ben született és a Református Kollégiumban tanult). Mint írja: „Meg akartam Oláh Gábort mintázni. Földim. Mondtam is neki: »Gabor, olyan szép fejed van, hogy kár a sírban. Unszoltam többször, mégse engedte. Ilyen volt. Szégyellte vagy mi. Nem akarta, hogy róla szobor legyen". 1942-ben bekövetkezett halála után Medgyessy felajánlotta az Ady Társaságnak, hogy portré reliefet mintáz, s azt a Nagyerdőn, a Tóth Árpádemlékoszlop közelébe helyezzék el. Anyagi okok, a háborús időszak és a bronzhiány megakadályozták a tervet.'

7 Meg kell emlékeznünk két debreceni, illetve Debrecenhez kötődő építésszel való kapcsolatáról is. Borsos József (1875-1955) hódmezővásárhelyi ismerőse volt a tízes évektől. Mint a Művészek Majolika és Agyagipari Telepe részvényesei többször találkoztak Debrecenben a húszas években, részben a Művészház kiállításain. 1928-38 között a szobrász néhány olyan pályázatra készült, amelyben Borsos mint városi főépítész segíthette volna, de valami okból nem sikerült együttműködniük. Fontosabb a nem debreceni, de Debrecennek többször tervező Györgyi Dénessel (1886-1961) való kapcsolata. Valószínűleg 1909-ben ismerkedhettek meg, amikor együtt dolgoztak a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara országos kiállításán. Az építész Debrecenbe szánt tervrajzain feltűnik, hogy mindegyiken szerepel épületdíszítő medenceszobor, illetve faliszobor. 1929-ben pl. a tudományegyetem diákotthona elé tervezett szökőkutat, később a mauzóleum és a városháza elé lovasszobrokat, 1938-ban pedig a Nagyerdei Csokonai Gyógyfürdő és Szálló elé nyolc heverő alakot.'

18 Tervrajzait nézve, rá kell ismernünk Medgyessy műveire, s csak sajnálhatjuk, hogy nem valósíthatta meg őket, nem kapott megbízatásokat. Volt azonban egy terület, ahol kifejezhette, érvényre juttathatta szándékát: a világkiállításokra meghívás. 1935-ben a brüsszeli, 1937-ben a párizsi nemzetközi kiállítás magyar pavilonjait tervezte, s mindkét alkalommal ragaszkodott Medgyessy művei kiviteléhez. Az első esetben aranyérmet, a másodiknál pedig Grand Prix-t kapott a szobrász. Együttműködésük elvezet a Déri téri szobrok keletkezéstörténetéhez. Bizonyos, hogy nagy része volt az építésznek abban, hogy Medgyessy pályázat nélkül kaphatta meg szülővárosában a négy szoborra való megbízatást. B)A Déri téren levő szobrokról „Kissé készületlenül találtak a debreceni nagy ülő bronzok. Azt hittem jámborul, hogy szót kell fogadnom a határidő betartással... fél év alatt készen kellett lennem . . . a városnak fontos volt, hogy a két első bronzalak a múzeum megnyitásári elkészüljön. Nagy követelmény. Szerintem legalább egy teljes év kellett volna hoz-