Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
János" előadást.'" Ecsedi István 1936-ban bekövetkezett halála után Medgyessy nagy reményekkel köszöntötte az igazgatói székben Sőregi Jánost. Remélte, hogy az új igazgatással ,,a szépművészeti ág a felvirágzás útjára terelődik. Valóban, Sőregi mindent megtett, hogy népszerűsítse Medgyessy Ferenc művészetét szülővárosában s vásároljon is tőle a képzőművészeti gyűjtemény számára. Probléma azonban adódott bőven s szemléleti ellentéteik is voltak. Ezt bizonyította a kortárs szobrászat egyes alkotóinak különféle megítélése, valamint a „Táncosnő" körüli bonyodalom. Szomorúan látta itthon tartózkodván (s a Debrecenben járó barátok is elmondták), hogy „Táncosnő" szobra „ott bujkál a lombok között, senki sem törődik vele". Öt pengőt küld haza, az arrébb szállításra, hogy „Ne szóljanak meg bennünket hagyományos, debreceni nemtörődömségünkért (művészetet illetőleg) . . ." otthon majd csak úgy 100 év múlva ha feltűnő az ilyesmi". Egyben bánta is, hogy otthagyta ajándékba, hiszen máshol jópénzért eladhatta volna.'"' Az ügy végül megnyugtatóan rendeződött, s a barátság nem szakadt meg, tartott egészen Medgyessy haláláig. A szobrász feladatának érezte a 30-as, 40-es években is a közvetítést, a múzeum képzőművészeti gyarapítását. Ezt bizonyítják a Tornyai János-képek, és a Derkovits-grafikák ügyében írt levelei : % ' „Kedves János! Küldök neked egy sorozat Derkovits-grafikát, amiről már régen beszéltem neked hogy küldeni fogom. Férfias, markáns és kifejező vonalai a legelsőrendűvé teszik. 44X52 cm nagyságban 16 p.ért árulja az özvegy. Nagyon érdemesnek tartom, hogy a múzeum megszerezzen belőlük egy párat. Ha válasz, tottál, légy szíves megírni, elküldetem. A mai magyar grafikának a legértékesebbjei közé tartozik. A kis kollekciót D.né a múzeumnak küldi." Tegyük hozzá: Dcrkovits síremlékét is Medgyessy készítette. Ezen az erőteljes portrén a művész meg nem alkuvását hangsúlyozta. Tornyaihoz több évtizedes barátság fűzte: mindketten a vásárhelyi művészélet formálói, a majolikatelep alapítótagjai voltak. Tornyai 1936-ban bekövetkezett halála után Medgyessy így ajánlotta Sőreginek a nagy művész festményeit: „Ezeket választottam ki a gyűjteményből. Még hogyha van is a múzeumnak T.kép, nem olyan karakteres és kifejező, mint ezek . . . különösen a boglyás tájkép, amit a legszebbnek találok. Ha a múzeum megszerezhetné - most még lehet. Később már nem juthatsz hozzá" -. Szerencsére, Sőregi megfogadta a szobrász tanácsát, s így Tornyai: „Nagy borulás" című vászna ma is az új magyar képtár falát díszíti. Medgyessy nemcsak a kép- és szobortár gyarapításával törődött, hanem a köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások ügyében is tanácsadó volt. A Déri György Múzeum Füvészkert utcai részén elhelyezendő „Szt. István" dombormű esetében például Kocsis András tervét tartotta jobbnak, de végül a Cser Károlyé valósult meg. :iü Sőregi igaz barátsággal segítette a szobrász debreceni terveinek megvalósítását. E tevékenységéről majd a későbbiekben szólunk. Meg kell itt említeni azokat az irreális terveket, amelyeket Sőregi, ill. a Csokonai Kör, Sesztina Jenő kezdeményezett, de amelyeket Medgyessy nem érzett szája íze szerint valónak. Ilyen volt az ókécskei Szabolcska Mihály-szobor másolása (Horvay művéről). Igaz, ismerte Szabolcskát (Medgyessy Piroskához írta szerelmes verseit), de a másolás vagy Sza-
