Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

művészek összefogását is célul tűzte ki. Ebbe az egyesületbe kérte Medgyessy a felvételét 1924 decemberében. Az elnök (Toroczkai) javasolta, hogy mint debreceni születésűt és a velencei kiállítás résztvevőjét vegyék fel kültagnak, természetesen egy művét fel kellett tagdíjul ajánlania.

5 A Művészház rövid fennállása alatt tizenöt kiállítást rendezett, de Medgyessy-bemutatóra nem került sor. A Budapesten élő művész azonban mindent megtett, hogy debreceni kollégái boldogulását segítse. Eljárt a Nemzeti Szalonnál, a Szinyei Társaságnál a debreceni Művészház kollektív kiállítása ügyében, ápolta a vezető művészek és a debreceni Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete kapcsolatát. Barátságban volt Senyéi Oláh Istvánnal, a debreceni Művészház titkárával, aki állandóan kikérte az egykori budapesti Müvészházban sok tapasztalatot szerző Medgyessy tanácsait. Szerepe volt Medgyessynek a nagyerdei Művészház, ill. Művésztelep tervezésében is.

6 A Műpártoló Egyesület későn ismerte fel Medgyessy nagyságát, de kénytelen volt felismerni. Az Egyesület 1927-es Őszi tárlatán szerepelt először. 1928-ban már dicsekedtek is Medgyessyvel: a magyarországi egyetemi tanárok összejövetele alkalmából rendezett reprezentatív kiállításon hat művét állították ki (Női akt, Kislány, Súroló asszony, Anya, Pihenő, Önarckép c. bronz-, terrakotta, gipszszobrát). Az 1929-es tavaszi kiállításon szereplő művei megmosolyogtató kritikát kaptak: „figurái erős, fejlődő, egyre izmosodó kiteljesülést mutatnak" - írták a 48 éves Mesterről, akiről Budapesten már évtizedek óta tudták Ripplék, Móriczék, hogy a legnagyobb magyar művészek egyike.

7 Medgyessy azonban nem sértődött meg, pedig az 1930-as múzeumnyitó kiállításon lett volna oka: a tervezett önálló kiállítás helyett meg kellett elégednie egy sarokkal, ahol hét művét helyezhette el. Az egyetlen társulat, amely kezdettől fogva és hiánytalanul érzékelte és érzékeltette Debrecenben Medgyessy jelentőségét, az Ady Társaság volt. Vezetőivel, alapítóival már előzőleg is ismeretségben állt Medgyessy. Nem volt ugyan jelen az 1927. június 19-i alakulóülésen, sem a képzőművészeti osztály első összejövetelein, de alapítótagként tartották számon. Először az 1928. május 19-i választmányi ülésen jelent meg. Később is ritkán járt le gyűlésekre, de ez nem jelentette paszszivitását. Mindenről tudott, értesült, s mondhatni, hogy a társaság budapesti ügyintézője, összekötője volt. Ö hívta meg 1928-ban debreceni előadásra Rabinovszky Máriuszt, s ő közvetített Csók István, Vaszary János és a Társulat között (kiállítások, dísztagság).

8 Holló László, Gáborjáni Szabó Kálmán, Senyéi Oláh István és az ő neve alatt már az „Ady Társaság tagja" felirat állt a Műpártoló Egyesület 1927-es őszi tárlata katalógusában. Ezen az első, nem önálló tárlaton a Mester „Szoptató anya", „Súroló nő", „Fésülködő", „Gondolkodó" c. gipszek eredetijét mutatta be. A tárlatot - ezen belül az „adysok" és Medgyessy jelentőségét - Juhász Géza méltatta.

3 Az 193i-es nagy sikerű és nagy vitát kiváltó I. önálló csoportkiállítás anyagában szereplő műveit (többek között a heverő aktok vázlatait) méltó módon emelte ki Rabinovszky Máriusz katalógus-előszava és Gulyás Pál cikke.

10 1933-ban, a III. kollektív kiállításon „Önarckép" és „Rippl-Rónai" plakettjét, valamint a Nagyerdőre szánt Tóth Árpád reliefjét állította ki, 1934-ben Kodály plakettjét, „Ülő nő"-jét, „Magyar komondor"-át, 1937-ben rajzait, Móricz portréját és a „Gondolkodó"-t. Erről így ír Sőregi Jánosnak: „Talán a Gondolkodó nő