Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

gipszszobrot kellene megszellőztetni egy kicsit az Ady kiáll.ra, hadd gyakorolja a publikum rajta a szobornézést. Gyakran kell valamit nézni, míg megszokják. Mindig többet-többet látnak rajta". 11 Részt vett még az 1936-os, 1938-as tárlatokon, 1939—1946 között azonban nem találkozunk nevével az Ady Társaság kiállításain. Ez elsősorban rajta múlhatott, mert a társaság már ekkorra megmozgatta irányában a város közvéleményét. Erre példa a társaság nyilvános köszönete és díszpolgári címre felterjesztő javaslata. Az 1938-as március 26-i ülésen Gáborjáni javasolta párizsi sikerei nyilvános elis­merését. Az 1938-as április 9-i közgyűlés átiratot intézett a város polgármesteré­hez Medgyessy díszpolgárrá választása ügyében. 12 Káplár Miklós 1935-ben bekövetkezett halála után Medgyessy lett a képzőmű­vészeti osztályelnök. 1943-ig viselte ezt a tisztet, de igazán nem tudta a vezetést ellátni. Sértődöttség (a megbízatások hiánya, kudarcok miatt), időzavar és a tá­volság akadályozta debreceni tevékenységét. Ennek tulajdonítható, hogy nem állt élére az 1941-es, Nemzeti Szalon-beli csoportkiállítás szervezésének, s a társaság első és egyetlen fővárosi bemutatkozása nem adott hű képet a csoportról. Gábor­jáni Szabó Kálmán anyaga foglalta el a teremsor felét, Félegyházi, Berki Irma ti­zenöt-tizenöt művet állított ki. Mellettük idegen, meghívott művészek vettek részt. Medgyessy ugyan előkészítette pasztellképeit és „Kislányfej "-ét, de végül sértő­dötten elmaradt. Önkritikáját, segítőszándékát bizonyítja, hogy propagálásban, a vásárlások előkészítésében segítséget adott. in Medgyessyt jó barátság fűzte Ady Társaság beli művésztársaihoz. Senyéi Oláh István (1893-1963) a művész „távoli jobbkeze" volt a húszas évektől haláláig Együtt vitatták meg a magyar művészet programját, a debreceni Művésztelep ügyét (1928). A debreceni művészeti közélet fellendítésében harcostársak voltak. Medgyessy bátran kiönthette lelkét Senyéinek, őszintén kifakadt leveleiben. Sokat megtudunk belőlük a szobrász debreceni kudarcainak részleteiről. 1 ' 1 Senyéi írásai a szobrász debreceni népszerűsítését célozták. „A képzőművészetek Debrecenben" című tanulmányában és önálló cikkben méltatta a szobrászt és ismertette Farkas Zoltán könyvét (1934). 15 Hódolatára jellemző, hogy megfestette „Csendélet Med­gyessy-szoborral" című olajképét. (Távoli rokonságban áll ez a mű Dési Huber István: Vándor az ablakban című festményével.) Medgyessy is segítette, népsze­rűsítette Senyéi festészetét. 1940-ben pl. Egry Józseffel ismertette össze. A Képző­művészek Üj Társasága kiállítása előtt együtt zsűrizték Egryvel, Kádár Bélával a beküldött anyagot, s elfogadták Senyéi „Késő ősz" és „Szőlőtőkék" című pasz­telljét. Medgyessy így foglalta össze véleményüket a beküldött Senyei-anyagról : „Az volt az általános vélemény, hogy az olajképek nagyon kemények színben . . . A pasztellek lágyabbak, k. belől egyformán finom színösszehangolásokkal . . . szembetűnő, hogy ugyanazon a képen vannak reális és erősen abstrakt formák, amik együtt meg nem érleltség benyomását keltik." Valószínű, hogy Smurák Józsefet ( 1883 — 1943) már 1911-től ismerte, 1914-ben már együtt állítottak ki Budapesten, mint a hódmezővásárhelyi Majolikatelep tag­jai. A húszas években a debreceni Művészház, 1930-tól pedig az Ady Társaság tárlatain találkoztak, műveiket kölcsönösen kicserélték. (Smurák 1927-33 között még megosztotta idejét Vásárhely és Debrecen között.) Az 1935-ben alapított deb­ÏO

Next

/
Thumbnails
Contents