Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
Műpártoló Egyesület kérésére Némethy László is felkérést kapott. Az 1923. június 8-i bizottsági ülés értékelte a három művet. Legfontosabbnak tartották, hogy a mű utaljon a költő és a Hortobágy kapcsolatára, idézze fel 1843-as debreceni, hortobágyi látogatását. Némethy László tervét elvetette a bizottság, Füredi Richárd reliefjén kisebb változtatást kért. A jelenlevő Sőregi János így idézi fel a bizottsági véleményt a harmadik tervről: „Láng (Nándor) szerint Medgyessy tervében Petőfi alakja elhibázott volt és az egész mü a hortobágyi pusztával semmi vonatkozást nem árult el".' 1 így egyhangúlag megszavazták Füredi Richárd tervét, amelyet még 1923-ban fel is avattak a csárda falában. A húszas években egyetlen köztérinek nevezhető műve - Láng Sándor fiának síremléke - valósult meg Debrecenben. Medgyessy 1905-1921 közötti éveiről, a pályakezdésről megállapíthatjuk, hogy külső és belső történésekben meglehetősen gazdag volt. Igen sok hatás érte a fiatal orvos-szobrászt, de meglepően hamar rátalált saját útjára, felismerte feladatát. 1903-1910 közötti műveinek csak kis részét ismerjük, zömével Párizsban maradtak, vagy eltűntek itthon. 1908-as „Tehervivő"-je („Követ emelő"-je), 1909-es „Menekülők" reliefje az életmű fontos darabja közé tartozik, még akkor is, ha szecessziós mozgalmassága idegen Medgyessy alkatától. 1910-ben olyan fontos művet készít, mint a „Pihenő leány", 1911-ben pedig a „Három grácia" reliefet, illetve a „Kövér gondolkodó"-t. Évekkel később írja erről: „Ennek a szobornak a neve inkább a »hüsnak himnusza volna« . . . első kísérlet Magyarországon a monumentális iránnyal. Azt hiszem: korszakalkotó. Kiállítottam. Senki se értette (egyiptomi hatás szülte)". 1913-as „Súroló nő"-je (vagy ahogy a lapok említették: a „Sikáló vicéné") méltán volt a progresszívek elismerésének kiváltója. Humor, egészséges erotika, groteszk hajlam érvényesült monumentális hatású kisplasztikáján, amelyet Fclvinczi Takács Zoltán „drasztikus kis figurának" nevezett és dicsérte fölényes humorát."' Polgárpukkasztó szándéka volt a műnek, vagy még ennél is több. „Hajtott. . . környezetem gyűlölése is. A súroló asszony feneke egyenesen nekik szólt" - írta Medgyessy később. 24 Kínálkozik a párhuzam A. J. Maillol (1861-1944) művészetével és konkrétan „Súroló nő" (1896) című plasztikájával való összevetésre. Maillol 1896-OS „Súroló nő"-jére visszafogottság, Medgyessy 1913-as szobrára vérbő vaskosság jellemző. Abban azonosak, hogy egy új ideált, a munkába feledkező dolgozó embert jelenítik meg. Kettőjük kapcsolatában két momentum hangsúlyos: szembehelyezkedésük a Rodin-féle szobrászati impresszionizmussal, annak plasztikaellenes festőiségével, és a helyi jelleg sajátos ötvözete az általánossal. Ezt többen, többször hangsúlyozták, legfontosabbak Németh Lajos és Harsányt Zoltán megállapításai. „ . . . ahogy Maillol a francia mediterráneum etnikai típusainak és szellemének találta meg a plasztikai megfelelőjét, Medgyessy úgy formálta meg az alföld etnikum plasztikai mását" - írja Németh Lajos. 2 " Más stílust képviselt a „Táncolók" relief: itt a tisztaság, a harmonikus zártság érvényesült. Újat hozott az emlékszobrászatban is. 1916-ban Podhajcéban faragott hősi emlékműve: (leroskadó katonát nőalak fog át) annyira emberi, őszinte, póz nélküli, igaz, hogy nem csodáljuk, ha 1925-ben nem fogadta el a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság - a „hivatalos" magyar művelődéspolitika.
